Ahol a szél zúg és a nap nevet

Bolyongások térben és időben

Friss topikok

  • meridián: Kalandos úton a híres drinai hídhoz. (2012.01.19. 15:05) Mokra Gora
  • meridián: Tárnák mélyén szörnyek, gnómok és "bányarém" is. (2012.01.16. 17:06) Wieliczka
  • meridián: Legészakibb török vár, bús legendája. (2011.12.18. 12:59) Fülek
  • meridián: Fata szomorú és végzetes napja. (2011.12.05. 07:37) Visegrad
  • meridián: Minden változik - az élet véges - csak a híd örök, s alatta a gyors vizű folyó. (2011.12.05. 07:27) Visegrad

Naptár

Címkék

2011.10.18. 18:48 Álompille (törölt)

Sidi bu Said

Sidi bu Said egy régi marabu falu. Egy 130 méter magas dombon. Igen régi település, már a punok is őrhelyként tartották nyilván. Az arab hódítást követően a spanyolok építettek a domb tetején erődöt, akiket a törökök űztek ki innen. Maga a névadás számunkra érdekes, de az araboknál mindennapi Egy szentéletű ember Said fiáról nevezték el. Az araboknál az a szokás, hogy a férfiak az elsőszülött fiuk nevét veszi fel. Ez az Abu Said Al Baji egyébként egy szentnek tartott misztikus ember volt, aki mekkai zarándoklatáról visszatérve 20 éven asztetikus életet folytatott, és hirdette tanait. Az itt lakók körében még mindig nagy a misztériuma, évente leróják kegyeletüket marabuja előtt, ami a kupolás síremléke. A városka ma már kiemelt üdülő és művész központ. Feledhetetlen báját és varázsát talán vakítóan minden évben frissen hófehérre meszelt házaitól kapta, ajtajai, kapui hihetetlen azúrkékre vannak festve. Ezek a szépen megművelt ablak és ajtórácsok rendkívüli harmóniában állnak, felidézve a régi andalúz érzést. A falu több festőt is megihlett. Itt alkotott az első világháború kirobbanása előtt a két híres német expresszionista festő August Macke és Paul Klee is. A karácsonyi verőfényben csodás a hangulata és az illatok kavalkádja, amit a rengeteg virág, a hihetetlen csodás tengerkék ég és sós tengeri szellő ad. Mi sem tudjuk kivonni magunkat a különleges varázslat alól főleg a domb tetejéről, ahonnan páratlan tengeri panoráma tárul elénk. Fölfelé menet bekukucskálunk a jellegzetes szögekkel mintázott kapuk mögé. Egy-egy leányzó szégyenlősen takarja el mosolygó arcát. Bámészkodunk a lépcsőzetes főutca mindkét oldalán húzódó bazársorban, ahol a keleti kincsek egyik ámulatból a másikba varázsolnak. Szőnyegek, csengő rézedények, olajfafaragások csábítanak. Lépten-nyomon hasas fehér-kék madárkalitkába botlunk, amit művészien fonnak fából és drótból. A domb tetején egy öreg muzulmán temetőre bukkanunk, mellette egy ódon világítótorony. Az itt lévő kávéházban leülve rácsodálkozva gyönyörködünk a páratlan körpanorámában. Rácsodálkozunk még valamire. Hogy mint nőt nem néznek semmibe. Én próbáltam a kihagyhatatlan arab kávét és mentateát megrendelni, de inkább a gyerekkel állt szóba a pincér, mégha csak palánta is, de férfi.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása