Zsigmond uralkodása idején a Vág völgy korlátlan ura volt Stibor vajda. Az ő bolondja volt a legokosabb bolond, Beckó. Az egyik vadászat alkalmával olyan jól elszórakoztatta tréfáival az urat, hogy teljesítette egy kívánságát. A bolond tréfás választ adott, építsenek várat azon a sziklán, ahol éppen ülnek. A vajda teljesítette a kérést, gyorsan haladt a munka, mert bárkit, aki a vár alatt elhaladt tíznapi munkára kötelezett az építkezésnél. Kereskedők, vándorlegények, jobbágyok, nemesek kísérete dolgozott a vár építésén. Amikor felépült, annyira megtetszett Stibor vajdának, hogy kérte Beckót, cseréljék el kárpótlásul egy másik várra. Beckó ráállt a cserére, és még egy zsák aranyat is kapott. Annyit kért még, hogy a vár az Ő nevét viselje. Stibor ezentúl itt lakott, ebben a várban ülték fia lakodalmát is. Tartott a mulatság, amikor kedvenc vadászkutyáját sebesülten vitték elé. A vajda haragjában a szikláról a mélybe vetette a szerencsétlen szolgát. A zuhanó szolga elátkozta a várat és a nagyurat, aki rá se hederített. Egy évvel később a vajda ebéd után elszundikált a várkertben, amikor éles fájdalomra ébredt. Egy kígyó kimarta a szemét. A kíntól őrjöngve rohant, a meredek szikla szélére érve megtántorodott, és lezuhant. Gonosz felesége is elnyerte méltó büntetését. Azóta két holló kering a vár fölött, őrzik a várat, míg kő kövön marad belőle.
A szikla a környékből magányosan meredezik. A falu felé a függőleges sziklafal, a várfal romjaival pazar látványt nyújt. A túlsó oldalon, lankásabb úton lehet felsétálni a romok közé. A régi palota és kápolna falai még ma is élvezetet nyújtanak. Fénykorában az egyik legszebb fekvésű várnak számított. Ablaküregeit, és szomorú csonkjait vörösre festi a lenyugvó nap.
A városka a méltán híres Mednyánszki család fészke volt. Innen származott az 1849-es mártír honvédezredes, és a festőművész.
A várfalak között jó volt bolondozni…
