Ahol a szél zúg és a nap nevet

A monda szerint Csák Máté a vár kútjába rejtette kincseit. Sokak szerint a törökök is ide rejtették a rabolt ékszereket, drágaságokat. A meggazdagodásra vágyó kincskeresők azonban tört cserepeken kívül mást nem találtak. Pedig a kincs ott volt. Most már tudom…Az elérhetetlen kincs.

Nevezetes párbaj színhelye volt a vár. A vár kapitánya Kapitán György összekülönbözött a szomszédos Szanda vár török urával, Hubiár agával. A vár ura, Losonczi István nem engedélyezte a viaskodást. Végülis kicselezve az urat, Buják alatt egy szép füves réten került sor a párbajra. Először kopjával támadtak egymásra, de Kapitán kopjája Hubiár lovát sebesítette meg, Hubiáré Kapitán fején tört ketté. Utána hegyes tőrrel folytatták, melyben Kapitán jobb keze kapott súlyos sebet, s kiesett a kézéből a tőr. Buzogányt ragadott, de az is kiesett, majd handzsárjával vívott a törökkel. Akkor már arcán is folyt a vér, amit az igazhitűek látva, a párbajt félbeszakították. A viadalt mind a magyarok, mind a törökök a maguk győzelmeként ünnepelték.

A kisméretű hegyi várnak festői a fekvése.

 Már egy évvel ezelőtt is terveztem az Eger Csillaga teljesítmény túrát. Tavaly egész héten a kitűzött nap előtt szakadt az eső, és aznap is zuhogott. Így lebeszéltem magamat róla, nem penyeség miatt, de nem akartam egy teljesen szétázott talajon debütálni, hogy esetleg a kedvem is elmenjen tőle.

Ebben az évben gyönyörű őszi idő volt, a lehető legkedvezőbb hőmérséklettel, talajjal.

A választott táv a 25 km volt, a hosszabb 40, 50 túl kegyetlen lehet első alkalomra, a 15 kevés, az majdnem a napi séta. A teljesítménytúra egyébként a természetjárás egy speciális ágazata, mely során a szervezők által kijelölt útvonalat kell egy meghatározott időn belül végigjárni. A sikeres teljesítéshez, a szintidő betartásán kívül, az útvonalon elhelyezett ellenőrzőpontok érintése is szükséges. Ezt a itinerbe, a pontőrök által történő bejegyzések igazolják. Izgalmas kihívás és feladat volt.

A táv első 6 km-re egy nem túl látványos szőlőkön át vezető szakasz, a jelzés egy helyen megtévesztett, át a szőlőkön, hiába térképeztem fel egy héttel előtte a táv ezen szakaszát, mégis tettünk egy kis pót kitérőt. Erdőn keresztül nagyon jó ütemben haladtunk, korábban értünk egy elágazáshoz, itt szinte egy km pótszakaszt tehettünk meg, a jelzés hiányossága, alig észrevehetősége miatt. A következő eltévelyedésünk a zöld jelzésre áttérés volt, ez egy bozótoson át vezetett meredeken, ezt hosszabbítottuk meg egy kerülő úttal, amiről nem vettük észre a letérést alig látható jelzést. 

Innen már egyértelmű volt az út, az első ellenőrző ponton szóvá is tettem a jelek hiányosságát, kopottságát. Remélem értő fülekre talál, és javul a helyzet. Innen már csak 9 km volt hátra, egy utolsó előtti hegymenetet is tartalmazó hajrá a második ellenőrző pontig. Innen egy kis pihenő keretében szemügyre vettük madártávlatból a várost, majd leereszkedtünk az utolsó bő egy órában.

A magunknak eltervezett szintidőn is belül érkeztünk, annak ellenére, hogy vagy két kilométer (félórányi) hátrányt szereztünk magunknak. Ha az nincs, akkor nagyon-nagyon elégedett lennék az idővel, de ez is jó kezdetnek. Ezt kellene jövőre megjavítani. Már elkóválygás nélkül…J

Az útvonalunk érintette a Tiba-kutat, Vár-hegyet, illetve nem a csúcsot, csak a Várkúti túrista házat és az Egedet.

Mivel az időt teljesíteni szerettük volna, bámészkodásra most nem szenteltünk alkalmat.

A Várhegy 669 méter magas, környékéről őskori leletek kerültek elő. A hegy északi oldalában a 18. században márványbánya működött. A túristaház a Várhegy tövében a Kánya patak forrásánál épült. A forrás feletti hegytetőn valaha földvár állt. A Tiba- kút vizet most nem adott, kitérőt ide most nem is tettünk. Nevét Tiba Istvánról kapta, a törökverő huszárkapitányról, aki 1687-ben visszafoglalta a törököktől az egri várat.

A Nagy-Eged a környék szőlőtermesztésének legfőbb színtere, 536 méteres mészkőhegy.