A Tisza-tó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. 1973-ban fogtak hozzá a létrehozásához. A Kiskörénél megépített duzzasztógáttal a Tisza áradását próbálták szabályozni.
Poroszló ősi település a Tisza partján. Már Anonymus is említést tesz arról, hogy Árpád honfoglaló seregei itt, a poroszlói Földvár alatt táboroztak. A község 1445-ben mezővárosi rangot kapott.
A török időkben elpusztult a község monostora, elbontották az Árpád-kori templomot, utóbbi helyett viszont később megépült a ma is használt és megcsodálható református és katolikus templom.
A község egyik legfőbb vonzereje a 127 km 2-es Tisza-tó, amely a vízi sportokra, strandolásra, vízitúrázra kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújt. A Tisza-tavi Madárrezervátum, mely a Világörökség része, a kikötőkből szervezett túrákon keresztül látogatható, megfigyelhető a ritkaságszámba menő túzokkolónia.
Az Ökoturisztikai tanösvény a Tisza-tó élővilágának megismerését teszi könnyedebbé. A pallóutas tanösvény két madárvárta és egy 8 méter magas torony környezetében nyújt feledhetetlen élményt és látványt.
Ezen rezervátumokba sok esetben az év egy szakaszában, de nemegyszer egész évben tilos belépni - vagy beevezni. A tó kiemelt természeti értékeket őrző területeinek jelentős részén nem szabad belső égésű csónakmotorokat használni, így ezeket a csodás helyeket a kenusok és a gémek uralják!
A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.
A Tó partvidékének legfőbb vízi útvonala a Kis-Tisza, mely bár a Tisza-tó része, furcsamód mégis folyik…ha nem is gyorsan, de észrevehetően. Kis-Tisza a Tisza 20-25 méter széles mellékágaként a Tisza-tó feltöltése előtt is létezett. Vize jóval mélyebb mint a Tó többi része, két partját nádas övezi, melyekből lépten-nyomon felröppen egy-egy szürke-, vagy vörös gém, kis kócsag, bakcsó, vagy réce. 
Óhalász település kb. 150 évvel ezelőttig állt a Tisza partján, az Öreg rét szomszédságában. A Tisza évente kétszer kiöntötte az itt élő, főként halászattal foglalkozó jobbágyokat, akik korai feljegyzések szerint már az Árpádok idején is szolgáltattak halat az időszakosan itt székelő fejedelmi udvartartásnak. A földművelés és az állattartás is igen nehéz, keserves és kevés eredménnyel járó munka volt a mocsaras, nehezen járható területen. Az óhalásziak igazi katasztrófáját egy áradás jelentette, ami után csak három lakható ház maradt. Ezért 1877 végén úgy döntöttek, elköltöztetik a lakosokat.
A falu Lőrinc püspök birtoka volt, aki megelégelve a folyó állandó kártételét Újlőrincfalva néven új települést alapított Poroszló és Sarud között, és ide telepítette át az óhalásziakat. Az egykori falura már szinte csak egy-egy név emlékeztet, 'Óhalászi holtág', 'Óhalászi medence', bár a Kilátó mögötti területen, melyet Óhalászi Temetőnek neveznek, még mindig lehet találni a bozótosban-nádasban egy-egy fejfát. Szintén áll még az 1848-49. évi szabadságharc emlékét őrző kereszt, némán őrizve az idővel porrá lett település helyét is. Az Óhalászi Holt-Tisza sokak szerint a Tisza-tó legszebb helye. Hatalmas, százados fák övezik, a vize kristálytiszta, nagyon mély, és furcsamód szinte feketének tűnik. Itt található a tó egyik legkiterjedtebb tavirózsa telepe.
Nagyon izgalmas több órás vizitúrát tettünk ezen a mesés tavirózsás, nádasokkal benőtt vizi mesevilágban. A túra után a rendkívül színvonalas Öreg pákász étteremben ettünk, ami sajnos látogatásunk után egy héten belül, amíg Berlinben voltunk, a lángok martalékává vált.
