Berlinben az egyik csodálatos ötlet, hogy egy helyen lelhetők fel a múzeumok, a múzeumszigeten. Gondolom ennek mintájára központosították a bécsi Múzeum Quartier-t is. Így legalább nem kell ahhoz is az időt tölteni, hogy egyik múzeumból a másikba eljussunk. A sziget a hajdani királyi sétatér, a kastély konyhakertje volt, ahol a zöldséget termesztették az udvartartás számára. Később botanikus kertté alakították, majd III. Frigyes idején kialakították a múzeum együttest. Hitler idején a parkot 
lekövezték, hogy a páncélosok végig vonulhassanak rajta, ami megmaradt a szocializmus idején is. Ma már újra füves a park, ahol a fűben megpihennek a turisták, de a kisgyerekes helybeliek is szívesen piknikeltek itt. Ahhoz, hogy mindegyik múzeumot alaposan bejárjuk, rengeteg időre van szükség. Mi a Pergamon Múzeumot néztük meg, ami jelenleg jelentős átalakításon megy keresztül, de a kiállítás zavartalanul megtekinthető. Annak idején maga az építkezés se volt könnyű feladat a sziget ingoványos talaja miatt . A XX. század elején épült a monumentális háromszárnyú ablaktalan épület. Az épület monumentalitására szükség is van, mert hatalmas az antik gyűjtemény. Egyedülálló látvány a névadó Pergamon oltár, amit az ókori kis-ázsiában Zeusznak szenteltek. Az oltárt Humann tárta fel Törökországban a XIX. század végén 8 év alatt, majd húsz éven át restaurálták. 113 méter 
hosszú a fríz, amely az istenek és gigászok harcáról szól. Az oltár keltette áhitat után a mozaikkal borított oroszlános Istar-kapun át haladunk az ókori Babilon utcáin. 
Ezt az ókori utat a vallási körmenetek miatt díszítették ilyen gazdagon. A 3 méter hosszú út mindkét oldala magasan van kirakva képekkel, keleti hangulattal töltve meg a levegőt. Egyik csodálatból a másikba estünk. A miletosi piactér elénk idézte az ókori civil életet, az ókori Róma egyik legszebb épülete volt. Lehetetlen lenen mindenről beszámolni, talán a legérdekesebb volt még Hammurapi törvényoszlopa, és Bábel tornyának makettje. Különleges jelentőségű volt a korabeli Asszíria fővárosából
Származó palota, amely az iszlám hangulatát idézte fel. .
Mostar és Bosznia jelképe is a Neretván átívelő Római Híd. Különleges kőből épült az egynyílású 28 méter hosszú híd, ami középen 20 méter magasan emelkedik a smaragdzöld folyó fölé. Építészeti csodának tartották elkészültekor, amit Mátyással is összehoznak, bár bizonyíték nincs rá. A páratlan alkotás köré épült az óváros, erődök, tornyok vörös cserepe, kapuk alkotják ezt a világon páratlan városképet. A város látványa első pillantásra elbájol. A híd az iszlám és katolikus világ közötti kapocs szimbóluma is volt. Az egyik oldalon karcsú minaretek állnak a mecsetek oldalánál, a másikon keresztény templomtornyok. Az udvarokat fügefák széles levelei árnyékolják be. A muszlim részben élénk élet folyik. Érzem a halva méz és szezám, a baklava dió és pisztácia illatát. A pörkölt török kávé illata és íze feledhetetlen. A müezzint hallom. Szeretem hallani. Békét sugároz. A keresztény rész szomorú. 
Az utca ahol parkolunk egy szétlőtt iskola köveiből kinőtt fáktól árnyas. 