Ahol a szél zúg és a nap nevet

Nekünk kötelező volt olimpia évében születni. Az enyém elérhetetlen távolságra van, de az Ő születési évének olimpiájának színhelyét megnéztük. Időnk rövidsége, a látnivalók sokasága miatt választanunk kellett a Barca stadion és a Montjuic között. Utóbbi mellett döntött. A létesítmények a tengerrel határos dombon épültek. A bejáratnál  található a Varázskút érdekes alakzattal.  A megnyitó és záró ünnepségek színhelye volt az a stadion, amit 1927-es eredeti stadion alapján nagyobbítottak meg. Lélegzetelállító volt látni az olimpiai láng fáklyáját. Na persze úgy emlékszem, szinte az olimpiai fáklyák szinte teljes kollekciója megtalálható a világon egyedülálló sportmúzeumunkban. Az újkori olimpiák egyik legeredményesebbje volt a barcelonai tizenegy aranyéremmel. Az Estadi Olimpic jellegzetes barna homokkőből épült. A Stadion jelenleg az Espanyol csapatának otthona. A sportlétesítmények között ókori görög hangulatot árasztó oszlopok között csavaroghatunk. Itt található a világ egyik legnagyobb sportcsarnoka is, a Palau Sant Jordi.

Kevés város fonódik össze szorosan egy építész nevével, talán a legkiemelkedőbb Barcelona és Gaudi viszonya. A szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotója, a mór és gótikus stílust elementálisan ötvözi. Igazi katalán hazafi volt, még a királlyal is csak katalánul volt hajlandó szóba állni. A sors fintora, hogy elismert építészként szerényen, túl szerényen élt. Egy villamos gázolta halálra, csavargónak nézték, és a szegények kórházába szállították. Amikor metróval a park felé tartottunk, sms-t kaptam itthonról, hogy vigyázzunk magunkra, Spanyolországban metrón bomba robbant, több napos országos gyászt rendeltek el. Mecénása egy gazdag bankár, Eusebi Güell volt, aki megbízást adott egy park és lakónegyed kombinációjának terveire. A nagyszabású tervekből, amely szerint a domboldalt átszelő ösvények között vásárcsarnok, és lakóépületek állnak majd, csupán két épület valósult meg. Az építmények falai úgy hullámzanak, mintha vízből volnának, a tornyok hangyabolyként magasodnak. Az oszlopok ferdén meredeznek a felületeket merész díszítőelemek, tört üvegcserepek díszítik. A vásárcsarnok mindenekfelett pazar látvány. A száz oszlop terme néven ismerik a helyiek. Persze csak nyolcvanhat dór nem párhuzamos oszlop tartja a hullámzó mennyezetet. A teret bizarr formájú, és elképesztő színkavalkádú padok ölelik körbe. Vidám és egyedi az összhatása.

A parkból a szmog ellenére is Pazar kilátás nyílik a városra, szembeötlően egy városképet csúfító bombára emlékezető toronyházra.

Egész éjjel esett az eső, villámlott. Reggeli ébredésnél is szemerkélt még. Nem láttam el a minorita toronyig sem a ködtől. De ha megígértem, akkor is elmegyek, nem árthat sem vihar, sem jégeső. A cél a Pes-kő csúcsa volt. Az eső egész nap nem állt el. Nem is túrázott rajtunk kívül senki. A Napsugár házikónál kicsit szárítkoztunk, kicsit melegedtünk, melegítettük egymást. A kaptatót követően előbb a Pes-kő kapuhoz értünk, jobbra erdőbe bujtatott sziklás gerinc húzódott, balra pedig keskeny ösvény indult a szikla tetejére. Pár perc alatt felértünk a tetőt borító szélfútta füves rétre. Dél felé a rétnek, mintha elvágták volna, vége szakad, kióvakodtunk a peremre, szédítő mélység nyílt közvetlenül a lábunk alatt. Megfogtad a kezem. A capella énekeltél nekem. Hogy szívem úgy szívedbe mar…Az esőtől, párától nem láttuk a panorámát, pedig innen szinte az egész Dél-Bükk madártávlatból tanulmányozható lenne, a távolban Eger tornyaival, nyugatra a Mátra vonulataival. Így csak ahogy énekelted nekem. Imagine…Képzeld el, hogy nincs mennyország, hogy alattunk nincs pokol…

A mélyben hullámzanak a Peskő-völgy erdőségei, hangodat szél vitte a Bükkbe, mélyen a szívembe mart, hallom még most is. Valahol a szikla aljában, a tetőről nem láthatóan hatalmas barlangszáj ásítozik: a Pes-kő barlang, amelyben 50 ezer évvel ezelőtti ősemberi nyomokra bukkantak a régészek. Ott már nem áztunk, nem fáztunk. Forróság volt a barlangban, kint esett, köd takarta a mindenséget, de kit érdekel az? A purple rain dallama bíborrá tette a napot.