Ahol a szél zúg és a nap nevet

Amikor 1969-ben átadták a 365 méter magas tornyot, Európa második legmagasabb épületévé vált. A helyiek csak fogpiszkálónak, vagy telespárgának hívják. Kitekeredett nyakkal nézzük lentről a felfújható labdának látszó üveggömb kilátót, ami 20 percenként körbeforog. Már nem volt végtelen kígyózó sor, hogy a villámsebes lift felrepítsen a magasba. Madártávlatból láthatjuk a nem sokkal hamarabb lent megismert várost. Az eddig megcsodált épületek terepasztalszerűvé válnak. A folyó kék selyemszalagnak tűnve bukkan itt-ott elő. Az Unter den Linden magas hársai parányi hangyáknak árnyat adó bokornak látszanak. Tiszta időben 40 km-re is ellátni. De akik építették, olyan messzire nem akartak. Csak belátni a másik, fallal körbevett városba, és annak titkaiba. Gondolkoztak a lebontásán. A nap messziről jól látható kereszt alakban csillan meg a gömbön. Ez kínos volt az ateista NDK vezetésének. A pápa bosszújának tekintették az égi jelet. Egyes hírek szerint a Stasi gondolkodott fényvisszaverő tükröket felállítani a földön, amelyekkel a keresztet eltüntethették volna. Maga a torony a kettéosztott Berlinben lehallgatóbázisként működött.