Ahol a szél zúg és a nap nevet

A Brandenburgi kapu mindenképpen Berlin jelképe, de talán nemcsak Berliné, hanem az egész Németországé. Több évvel ezelőtt még úgy láttam, hogy előtte kibuggyosodott a fal, és a széles átjárók ellenére is átjárhatatlan volt. A város legszélesebb sugárútja itt évtizedekre mindkét oldalról véget ért.  Most virágládákkal próbálkoznak eltorlaszolni, és a világ végéig megakadályozni az áthaladó forgalmat.

A klasszicista stílusú építmény az Akropolisz bejáratának mintájára épült. A kapu mellett mindkét oldalon egy-egy a kapura merőleges épület áll. Az egykori vámház és őrház. Egykori funkciója a védelem volt, majd a vámhatár a Brandenburgi Alföld és Berlin között.  Az átjárókat dór oszlopok alkotják. A kapu fölött, húsz méter magasan egy gyönyörű szoborcsoport, a vágtató négyes fogat, a Qudriga, a győzelem istennőjével, Nikével. A szobor hajdanán a szabadság jelképe volt, ám amikor Napóleon bevonult Berlinbe, hadizsákmányként magával vitte Párizsba. 1914-ben hozták vissza, azóta a győzelem alteregója lett, akkor egészítették ki egy sassal és kereszttel. A kapu keleti oldalán a Pariser Platz- ami a Quadriga Párizsból való vissza hozatala után kapta a nevét- szélesedik ki. Itt tartottak gyakran katonai ünnepségeket, felvonulásokat, tüntetéseket. A vörös Hadsereg a győzelmi mámoruk jeléül hasonlóan a közeli Reichstaghoz, kitűzték rá a vörös zászlót. 1953-ban 25 munkást lőttek itt agyon, akik a jobb életkörülményekért tüntettek. A fal megléte idején, bár Kelet-Berlinhez tartozott, a fal takarásában állt, az építményt csak a keletnémet határőrök közelíthették meg. A későbbi államelnök, Richard von Weizsäcker találóan jegyezte meg a hidegháború idején:

„Amíg a brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva marad.“.

1987-ben Ronald Reagan amerikai elnök a következőket mondta egy berlini látogatása során a brandenburgi kapu előtt:

 Mr. Gorbachev, open this gate! Mr. Gorbachev, tear down this wall! (Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!).

28 évvel a fal építése után,1989. december 22-én a brandenburgi kaput 100 000 ünneplő ember jelenlétében újra megnyitották. Tövében nagysikerű koncertet adott a Pink Floyd. Ugyan mit játszhatott a legnagyobb sikerrel?

Talán erre vágytam a legjobban Berlinbe utazásom előtt. Nagyon vágytam rá, hogy a földi halandók számára is látható csodát meg láthassam én is. Szerettem volna az ultramodern üvegkupola spirális rámpáján felgyalogolni a csúcsra, hogy onnan föntről, ötven méter magasból lássam a várost. Lehet, hogy nem számítok a földi halandók sorába?

Nagyon elkerülte a figyelmemet, vagyis eszembe se jutott utazás előtt a Reichstag hivatalos honlapját megnézni. Kár érte. Ugyanis a földi halandók nem úgy juthatnak oda fel, hogy beállnak egy sorba, megveszik a belépőjegyüket, és felsétálnak. A földi halandóknak előre meg kell tekinteni a hivatalos honlapot, regisztrálnia kell magukat, és négy nappal a látogatás előtt időpontot választani a látogatáshoz. Na, most ez ellen semmi kifogásom nem lenne, ha  a németek precizitását tudomásul veszem. Rendben, jelentkezzen be egy átlagos földi halandó négy nappal előre, menjen oda pontban a kijelölt időben, és várakozás, sorban állás nélkül nézze meg a kupolát, és a kuplából az üléstermet. De én, mint nem átlagos földi halandó, aki azt sem tudtam még négy nappal azelőtt szinte, hogy Berlinben leszek, miért nem állhattam sorba, vehettem jegyet, és sétálhattam a rámpán akkor, amikor arra vetett az utam? Gondoltam, akkor ott a szállodában neten elintézem. De a berlini programtervezetünk alapján, már nem esett útba sem a Reichstag épülete.

Maga az épület lenyűgöző látvány volt. Már csak azért is, mert „palánk”, fal nélkül ott állt előttem. Tíz év alatt épült fel az egységesített Németország szimbólumaként. Az építkezés költségeit a franciák által fizetett hadisarcból fedezték. Az első világháború után kapta a híressé vált feliratát: „Dem Deutschen Volke”(A német népnek). 1918-ban itt kiáltották ki a köztársaságot. 1933-ban egy máig tisztázatlan gyújtogatás során provokatívan felgyújtották, az épület kupolája porig égett. A gyújtogatással a nácik a kommunistákat gyanúsították meg, hogy hadat üzenhessenek nekik, és kiépítsék a totális diktatúrát. A világháború kitörése miatt az épület helyreálltásának az ötlete sem merült fel. A Reichstag szimbólumává vált a német hatalomnak az egész világon. A Vörös Hadsereg számára is az jelentette a győzelmük jelképét, hogy homlokzatára kitűzhették a vörös zászlót. 1990-ben első alkalommal itt ülésezett az újraegyesített Németország parlamentje. 1995-ben kezdték a felújítási munkálatokat, 1999-ben adták át eredeti szépségében.

A mai német parlamentet Bundestag-ként nevezik, így határolódva el elődjétől. A Reichstag a Német-római Birodalom, és a nácizmus alatt Németország törvényhozó szerve és épülete volt. Ma a "Reichstag" jelenti magát az épületet, a "Bundestag" pedig Németország törvényhozó testületét.

Bélosz  türoszi király leánya volt Dido, s egy Sychaelus nevű gazdag főniciai nemes felesége lett. Bátyja, Pygmalion azonban, aki apjuk halála után Türosz királya lett, orvul megölette férjét, hogy elvehesse vagyonát. Dido sok honfitársával együtt, akik szintén megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajóra szállt, és Afrika északi partjain várost alapított. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, Iarbas először annyi földet ígért neki, amennyit egy ökör bőrével be tud takarni. Dido a bőrt vékony csíkokra hasította, s azzal kerítette körbe azt a dombot, amelyre Karthágó fellegvára épült. Iarbas feleségül akarta venni Didot, de erőszakos közeledése elől a királyné a máglya tüzébe menekült.Egyik legszebb fekvésű város, amit láttam. Itt még máglyán is érdemes meghalni. A római romok között megáll az idő. Nem is megáll. Visszarepül. A pun kikötőben hallani vélem az elefántok dübörgését. Hátranézek. Képzeletemben Hannibál áll mögöttem, minden idők egyik legnagyobb hadvezére. A fényes utakon fekete felhők tornyosultak. A pun seregek?A harmadik pun háború után lerombolták, sóval hintették be a várost. A só ellenére él és tündököl.

A múzeumszigetre haladva utunkba akadt Berlin dómja. Hatalmas, monumentális épület. Már több száz évvel ezelőtt is templom állt ezen a helyen, eredetileg domonkos rendi templom. A 18. század közepén épült, és evangélikus templommá alakították. Már akkor a Hohenzollerek temetkezéséül szolgált, ma is közel száz szarkofág látható.  Kicsit fura volt, a kriptából, a csendből és szomorúságból a shopon keresztül távozni a dómból. A 19. században klasszicista stílusban átépítették, Ezt a 20. század elején teljesen lebontották, majd a ma is látható formát építették fel. A világháborúban súlyosan megsérült, csak a kilencvenes években állították helyre.

A dóm lenyűgözött méreteivel. A béke uralkodott a hatalmas kupola alatt. Imámat meghallgatja-e valaki? Elérnek-e könnyeim?

A potsdami kastélyegyüttes legújabb tagja. A XX. század elején épült a koronahercegi pár részére angol Tudor stílusban. 1945 augusztusában itt zajlott a háromhatalmi potsdami konferencia Truman, Churchill és Sztálin között. A francia elnököt nem hívták meg. Itt határoztak többek között Európa jövőjéről, itt határoztak Németország demilitarizációjáról, itt határoztak a vesztes országok büntetéséről, itt hoztak döntéseket, amik máig meghatározzák sorsunkat. Truman itt kapta a hírt az atombomba elkészültéről. Láthattuk a három méteres átmérőjű tárgyalóasztalt, a konferencia színhelyét, a tollat, amivel aláírták a megállapodást. Láthattuk a z elnökök lakó és dolgozószobáit, a több ezer kötetes könyvtárat.

Savoyai Jenő, korának legnagyobb hadvezérének (ő űzte ki a törököket az országból)  nyári rezidenciája volt, jelentéséhez híven magaslaton épült. Az egykor szőlőhegyen épült kastély főleg reprezentatív célokra készült. Amikor először ott jártam, szinte annyi idős voltam, mint akivel legutóbb ott jártam. Még halványan emlékeztem, hogy jutunk oda, akkor már elvesztettük a térképet a Kärtner egyik kávéházának teraszán egy kis wiener melange élvezése közben. Útitársam, mint aki világéletében ott lakott volna, célirányosan odatartott, tudván mikor melyik sarkon merre forduljunk. A két kastély között pazar park csábít andalgásra, szökőkutakkal, allegórikus szobrokkal díszített hűs allékkal. A felső kastélyban, a márványteremben írták alá a tengelyhatalmak képviselői a revizionista szemléletű bécsi döntéseket, az államszerződést, és az érvénybe nem lépett  SALT-2 megállapodást Carter és Brezsnyev a hidegháború fegyverkezéscsökkentéséről.

Jelenleg a kastélyban képtár működik, egyik jelentős gyűjteménye a barokk kiválóságai, és a számunkra csodákat mutató a világ legnagyobb Klimt gyűjteménye. A kastélyban található képtár szinte a világ első nyilvánosan látogatható gyűjteményévé vált. Renoir, Monet, Van Gogh képei mellet mindenképpen a fénypont mégis a Csók, Judit, Beethoven fríz. Első alkalommal nem emlékszem Klimt Csókjára. Csak máséra. A szecessziós remekművei ámulatba ejtettek. Akkor alig egy hete látta a Csók 3D-s megoldását Rodintól Párizsban. Már az is elkápráztatta. Rettenetesen tetszett ott a kortárs, bár inkább az expresszionista hatásokat véltem látni Kokoshka képein. Bár akkor is azok a képek fejezték ki a lelkem világát. Klimt pedig az álmokat, vágyakat jelentették számomra, a képen felfedezhető hevült szexuális töltet láttán. A Csók képtől alig lehetett elvonszolni minket. A kis miniatűr kép itt áll az asztalomon, zavarba hozva a hozzám betévedőket. A kép a szerelem oltárképe. A két figura szögletesen kapcsolódik össze. A nő térdel, a férfi olyan, mintha állna. A férfi feje úgy mered a nő feje felé, mint egy fallosz. A ruházaton fel lehet fedezni a női méhet és a férfi nemi szervét. Térbeli bizonytalanságba helyezi a párt, mintha egy szakadék szélén állnának. A férfi ruhája szögletes mintákkal teli. Képein érdekes módon a nő kibontott vörös hajzuhataga a visszatérő motívum, erotikát sugározva. A szereplők ruháin a visszatérő motívum a férfi és női ivarsejtek ornamentikája.

Múzeum után bevágtuk magunkat az éjszakai életbe, hajnalig tomboltunk. Megjegyezte, hogy milyen furcsa vagyok. Mintha eszeveszetten keresnék valamit, amit elvesztettem. ;$ Kamaszkorom legszebb nyarát…

Az Unter den Linden Berlin egyik legmeghatározóbb utcája. Hajdanán a császári palotát kötötte össze a vadászkastélytól az erdőn át. Ez az egykori erdő ma a város legnagyobb parkja. A Tiergarten. Az utcát évszázadok alatt diófákkal és hársakkal ültették tele, innen ered a neve. 1653-ban ezeket kivágták, hogy kiszélesítsék az utat, majd kétszáz év múlva újraültették hársakkal. III. Frigyes császár ezen az úton haladt végig lova hátán a császárrá koronázási ceremóniájára. Miután a város az ország fővárosa lett, mindinkább a város gazdasági és politikai élet központjává vált. Sorra épültek itt a paloták, közintézmények. A II. világháború nem kímélte. Jelenleg hatalmas felújítások folynak, a palánkbarikádoktól és a darvaktól -na jó daruktól-jelenleg nem érezhető az az életérzés, amit érezni kellene itt. A kettéosztott városban a keleti részhez került, a nagy politikai, hadi felvonulások színtere volt. Az utca kellős közepén áll II. Frigyes császár majd hatméteres lovas szobra. Maga a szobor egy tizenhárom méteres talapzaton magasodik. A szobrot a világháború alatt befalazták, így sértetlen maradt. Az NDK-s időkben az egykori uralkodót a feudalizmus csökevényének tartották, így elszállították, csak 1980-ban került ide vissza.

Az Unter den Lindenről a Brandenburgi kapun át jutunk el az egykori Nyugat-Berlinbe, és az ott maradt hatalmas parkba.

Berlin talán a világ egyetlen városa, amelynek közepén egy hatalmas erdő található. Régen ez a terület már a városkapun túl terült el. Neve ellentétben a jelentésével, nem állatkert, arra utal inkább, hogy vadászatra váró állatvilág várta itt az uralkodókat. Bár a park egy része az állatkert, ami Zoologische Garten néven ismert. A park nagy része megsemmisült a világháborúban, így nagyon régi fákat nem találhatunk itt. Ami meg is maradt, azokat kivágták tűzifának. Az újra parkosítás 1949-ben történt. A parkban tavak, mezők, kávézók alkalmasak a pihenésre. Néha török családok ökörsütést is rendeznek a nagy pereputty részére itt. A park közepén magasodik a győzelmi oszlop, a Siegenssäule. Az oszlop tetején álló angyal, Victoria, a győzelem istennőjének szobra a poroszok győzelmét hirdeti az osztrákok, franciák, dánok fölött. Az aranyozott borítást háborús zsákmányból finanszírozták. A szobor 67 méter magas, eredetileg a Reichstag előtti téren állították fel. A Tiergarten számomra egyik legérdekesebb sétánya volt, ahol Európa különböző városainak egykori gázlámpája között sétálhattunk.

A város fekvése a kotori öböl bejáratánál, a nyílt tengernél van. Herceg Noviban a látnivalók a várfallal körülvett Óvárosban találhatók. Az őrtornyok és városkapuk kellemes látványt nyújtanak, de a hangulat elenyésző Kotorhoz képest. A velenceiek által épített Citadella földrengés sújtotta romjai a tengerbe nyúlnak . A városra az egyik legszebb kilátás a főtérről, a Belavista-ról nyílik. A tér közepén egy nagyon hangulatos kútnál tudtuk hűsíteni magunkat, a kávézás során szemre vettük, hogy milyen érdekes a templom tornya, amely külön, a tér sarkában magasodik. Egy térrel arrébb egy mecsetet átalakítva, ortodox ikonosztázban élvezkedhettünk. Szemet gyönyörködtetőbb, mint a miénk. A házak között beékelve, egy törökök által épített bástyaszerű óratorony mutatja az idő rohanását. Akkor már órával nem mértem az időt. A leglátványosabb attrakció a spanyol erőd, amit a törököket kiűző spanyolok építettek. Ez a spanyol uralom csupán egy évig tartott. A Véres tornyot börtönnek használták, éppen akkor szabadtéri előadásra próbáltak. Innen valóban gyönyörű a kilátás a tengerre, ameddig a szem ellát, és az öbölre. A város volt a kedvenc üdülőhelye Titónak.

Pár héttel előtte hallottam egy résztvevőtől, hogy az év elején nagy rendezvényként tartják a mimóza fesztivált. Fénypontja a mimózák begyűjtése. 

 A rendezvény mottója:

Ha kő vagy, légy mágnes;

ha növény vagy, légy mimóza;

ha ember vagy, légy szerelem

(Victor Hugo)

Herceg Novi a vízilabda egyik fellegvára is. Evidens volt, hogy az uszodaturizmus keretében az uszodát is megkeressük. Igen ám, de elhagytuk Dumbót, a társaságunk egyharmada őt kereste meg a parkolás adta lehetőségek között egy lakótelepen. Mi addig a vízi fellegvárat fedeztük fel.

Amikor 1969-ben átadták a 365 méter magas tornyot, Európa második legmagasabb épületévé vált. A helyiek csak fogpiszkálónak, vagy telespárgának hívják. Kitekeredett nyakkal nézzük lentről a felfújható labdának látszó üveggömb kilátót, ami 20 percenként körbeforog. Már nem volt végtelen kígyózó sor, hogy a villámsebes lift felrepítsen a magasba. Madártávlatból láthatjuk a nem sokkal hamarabb lent megismert várost. Az eddig megcsodált épületek terepasztalszerűvé válnak. A folyó kék selyemszalagnak tűnve bukkan itt-ott elő. Az Unter den Linden magas hársai parányi hangyáknak árnyat adó bokornak látszanak. Tiszta időben 40 km-re is ellátni. De akik építették, olyan messzire nem akartak. Csak belátni a másik, fallal körbevett városba, és annak titkaiba. Gondolkoztak a lebontásán. A nap messziről jól látható kereszt alakban csillan meg a gömbön. Ez kínos volt az ateista NDK vezetésének. A pápa bosszújának tekintették az égi jelet. Egyes hírek szerint a Stasi gondolkodott fényvisszaverő tükröket felállítani a földön, amelyekkel a keresztet eltüntethették volna. Maga a torony a kettéosztott Berlinben lehallgatóbázisként működött.

A Rambla fogalom Barcelonában. A Catalunya térről vezet a kikötőig, a város egyik jelképévé vált Kolumbusz szoborig. A tér alatti közlekedési csomópontra érkeztünk vonattal, a felszínen mindent elsöprő a nyüzsgés. Az igazi dolce vita tombol.   Legendássá vált kávézója, a Zürich kávéház a helyiek randevú helye. Tombol a szenvedély a téren. A korzót végig virágárusok, utcazenészek, színészek forgataga teszi szívbezáróvá. Állítólag Casas, az első spanyol impresszionista festő is egy csinos virágárus lányban szemelte ki legkedvesebb múzsáját. Ki lehetne űzni a világból a vásárlással, de a Boquera-t még nekem is át kell élnem. A város legnagyobb, legnevesebb vásárcsarnoka, magas mennyezetű acélvázas hangár. Gaudi után kicsit az épület lehangoló. A gyümölcsök és zöldségek valószerűtlen méretei, illatai, a tenger sós illata, a piaci lárma, mégis kellemes hellyé emeli. A kikötőig gazdag paloták, az Opera mellett haladunk pálmafák árnyékában. A 60 méteres oszlopon álló szobrot az 1888-as világkiállítás számára állították. Kolumbusz mutat a biztató jövő, az új világ felé....

Dinó őrület söpört végig. Akkor nálunk is. Nem volt kérdés, hogy irány Ipolytarnóc az ősmaradványok megtekintése. Egy nagyon színvonalas geológiai tanösvényen ismerhettük meg a múlt emlékeit. Amik sokkal régebbiek, mint az átlagos régi látnivalók. 23 millió évvel ezelőtt trópusi tenger hullámzott ezen a vidéken. Miután visszahúzódott, kanyargó folyam szelte át a szárazzá vált területet. Az ősfolyó partját pálmákkal dús dzsungel övezte. A trópusi esőerdő állatai szomjukat oltva hátrahagyták nekünk lábnyomaikat az iszapban. Láthattuk az ősvilági strand megannyi lábnyomát. Ősorrszarvú, ragadozók, madarak lábának nyomait, férgek csúszását. Érdekes volt, hogy az eső nyomai is tisztán láthatók, az esőcseppek megkövesedett nyomai, valamint egy orrszarvúbébi csúszása, és hullámfodrok is megfigyelhetők. 20 millió évvel ezelőtt vulkánkitörés rázta meg a tájat, forrón hömpölygő vulkáni anyag temette be a gigantikus méretű fákat. Az ősvilági Pompeii eltemetett kincsei cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok, ősállatok lábnyomai tárulnak fel. Számtalan levéllenyomat, megkövesedett fa kísérte utunkat. Talán legérdekesebb a kőhídként funkcionáló árkon átívelő óriásfenyő volt. A vulkánkitörés nyomaira a megpörkölődött maradványok emlékeztetnek. Az emlékek óvására is törekedtek. Védőépületben láthattuk az emlékek nagy részét. Feledhetetlen utazás volt az emberi ésszel fel nem fogható mértékű múltba.

A stadiont az 1936-os olimpiára építették. Németország második legnagyobb stadionja, 75 ezer ember befogadására képes. Az épület a nemzeti szocialista építészet jegyeit viselte magán, ezért a 2006-os világbajnokságra átépítették. A nézőteret befedték. A helyszínen erdetileg két stadion ált, amit még eredetileg az első világháború miatt elmaradt 1916-os olimpiára építettek. A stadion a  világháborúban alig szenvedett károkat, annak ellenére, hogy 1945 májusában kemény harc folyt a birtoklásáért a németek és a Vörös Hadsereg között. A harcok során 2000-en haltak meg a Hitlerjugend tagjai közül. 1936-ban Hitler gyújtotta meg az olimpiai lángot, ami az előző antwerpeni olimpián szerepelt először, viszont itt, Berlinben előzte meg a láng körútja. Az olimpia egyik legbizarabb, legemlékezetesebb eseménye Jesse Owens négy aranyérme volt. Bizarr, az árja szemléletű országban, hogy egy egykori néger rabszolga unokája sztárra váljon. Magyarország a harmadik helyen végzett az éremtáblázatban. Itt nyert bajnoki aranyérmet a kardcsapatunk, Elek Ilona, Csák Ibolya, Harangi Imre. A stadion melletti uszodában is születtek magyar sikerek. Csik Ferencnek, és a Komjádi Béla által felkészített vízilabdacsapat nyakába akasztottak aranyérmet. Az uszodában történt egy érdekes eset. Senff úgy lett győztes 100 méter hátúszásban, hogy szabálytalanul fordult, de meghallotta a bíró sípszavát, amivel kizárták volna  a versenyből. Visszaúszott, szabályosan fordult, és 10 méter többletúszással is megnyerte a döntőt.

Mi a Hertha-Stuttgart szinte teltházas mérkőzésen élhettünk át egy igazi futballhangulatot. Feledhetetlen élmény volt, bár a játék üteme hagyott némi kivetnivalót, mégis szívünkhöz nőtt a berlini csapat. Ha ezentúl meghallom Rod Stewart számát, mindig ez az éjszaka fog eszembe jutni. Az ellenfél Stuttgart csapatában nagy tapsot kapott tőlünk Hajnal Tamás. Kicsit már elszontyolodtunk, hogy gól nélküli döntetlen lesz az eredmény, de a 89. percben mindenki nagy örömére megszületett a hazai gól. Hatalmas fieszta vette kezdetét. Több, mint 53 ezren voltunk, mégis a hazautazás a tömegközlekedési eszközökön zavartalanul, forró hangulatban lett lebonyolítva.

A Tisza-tó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. 1973-ban fogtak hozzá  a létrehozásához. A Kiskörénél megépített duzzasztógáttal a Tisza áradását próbálták szabályozni.

Poroszló ősi település a Tisza partján. Már Anonymus is említést tesz arról, hogy Árpád honfoglaló seregei itt, a poroszlói Földvár alatt táboroztak. A község 1445-ben mezővárosi rangot kapott.

A török időkben elpusztult a község monostora, elbontották az Árpád-kori templomot, utóbbi helyett viszont később megépült a ma is használt és megcsodálható református  és katolikus templom.

A község egyik legfőbb vonzereje a 127 km ²-es Tisza-tó, amely a vízi sportokra, strandolásra, vízitúrázra kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújt. A Tisza-tavi Madárrezervátum, mely a Világörökség része, a kikötőkből szervezett túrákon keresztül látogatható, megfigyelhető a ritkaságszámba menő túzokkolónia.
 

Az Ökoturisztikai tanösvény a Tisza-tó élővilágának megismerését teszi könnyedebbé. A  pallóutas tanösvény két madárvárta és egy 8 méter magas torony környezetében nyújt feledhetetlen élményt és látványt.
Ezen rezervátumokba sok esetben az év egy szakaszában, de nemegyszer egész évben tilos belépni - vagy beevezni. A tó kiemelt természeti értékeket őrző területeinek jelentős részén nem szabad belső égésű csónakmotorokat használni, így ezeket a csodás helyeket a kenusok és a gémek uralják!

A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások  tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.

A Tó  partvidékének legfőbb vízi útvonala a Kis-Tisza, mely bár a Tisza-tó része, furcsamód mégis folyik…ha nem is gyorsan, de észrevehetően. Kis-Tisza a Tisza 20-25 méter széles mellékágaként a Tisza-tó feltöltése előtt is létezett. Vize jóval mélyebb mint a Tó többi része, két partját nádas övezi, melyekből lépten-nyomon felröppen egy-egy szürke-, vagy vörös gém, kis kócsag, bakcsó, vagy réce.

A Bebelplatz az Unter den Lindenről könnyen észrevehető. Hatalmas méretű tér, ami ugyan átépítés, felújítás alatt áll, mégis kivehető monumentalitása.  A régi könyvtár épültete a bécsi Hofburgot juttatja eszünkbe. Egy barokk szekrényhez hasonlít a homlokzata, nem véletlenül hívják a helyiek kommódnak. A nagy olvasóteremben 150 000 ezer kötet található. Híres egyetemista ifjak is olvasgattak itt, Hegel, Marx, engels, Lenin. Az Opraház a palánkok mögül nem igazán látható, pedig Európa legnagyobb Opreháza. II. Frigyes idején alig tartottak benne előadásokat, látogató is alig volt, csupán 200 vendéget engedtek a nézőtérre, mivel nem látogathatta mindenki, csak akit a császár meghívott. A nézőtéren csak a császárnak volt ülőhelye. Halála után kezdték csak árulni a jegyeket, a nézőteret átalakították, 1500 néző részére alakítottak ki ülőhelyet. Nem volt szerencsés sorsú az épület, 1843-ban leégett, a világháborúban porig rombolták. A téren 1933 május 10-én a nácik drasztikus módon hozták nyilvánosságra nézeteiket. Több, mint 25 000 könyvet égettek el, lettek a lángok martalékai a fasizmus által nem kívánatos írók művei. Thomas Mann, Erich Kästner, Stefan Zweig, Marx művei kerültek a máglyára. Erre emlékeztet az az emlékmű, ami a földbe süllyesztve található, egy vastag üveglap alatt. A föld alatti teremben a fal mellett üres könyvespolcok állnak, és egy asztal, amin Heine mondatai olvashatók. " ott, ahol könyveket égetnek, végül az embert égetik el..." A húszezer kötetes könyvtár üres polcai az egykori villamosalagútban kerültkialkításra.Itt nekem is feladatom volt. Égetni nem akartam, de irodalmi művet meg kellett a múzsának semmisíteni.

Az út túloldalán a Humboldt egyetem elegáns épülete áll. Eredetileg Nagy Frigyes építtette öccsének a palotát. Magát az egyetemet 1810-ben alapították Humboldt unszolására. Két allegórikus szobor ábrázolja az udvari bejáratánál a pirkadatot és alkonyatot. Sok híresség tanult itt, többek között Hegel, Einstein, Heine, Marx, Engels. A világháború után  a szovjet megszállt övezetbe került. Jelenleg több, mint 20 000 hallgatója van. Névadója  a nyelvtudományok területén tett kimelekdő kuttaásokat, öccse híres természettudós, a meteorológia, oceánografia neves kutatója.

Berlin 3 és fél km-es sugárútja, amely a 20-as években a főváros vigalmi negyedének számított. Legendás bárjai, kávéházai, varietéi,  színházai tették vonzóvá. A világháború után az utca kettéosztásra került a fal által. Északi része Kelet-Berlinhez, déli része Nyugat-Berlinhez tartozott. A kettéosztott város máig híres, hírhedt pontja a határátkelőkely, amely máig fennáll momentóként. Checkpoint Charlieként ma vonzó zarándokhely. A határátkelő bódé előtt ma is barikádként egymásra pakolt homokzsákok, és a kereszteződésben a szektorhatárokat jelző táblák magasodnak. A Fal fennállása alatt többen próbáltak átszökni a nyugati városrészbe. A kisérletezők fantáziája határtalan volt. Volt aki hőlégbalonnal, vagy mini búvárhajóval próbálkozott. A 6-os metróval jutottunk oda, átszállóhelyül a híres Friedrichstraße-i vasút, városi vasút S-Bahn megálló szolgált. Erről a vasútállomásról kellemetlen emlékek jutnak az ittélő idősebb, középkorú lakosságnak az eszébe. A Fal fenállása idején pont a határon állt. Bonyolult labirintusokon keresztül kellett a berlinieknek végigmenniük, hogy ne találkozhassanak a másik oldalon lakókkal. Akkoriban két önálló pályaudvar létezett itt, egymás mellett, külön sínekkel, bejáratokkal. A kettő között húzódott a  betonfal és vaskerítés. Csak a szigorú ellenőrzések után volt lehetőség a kocsikba beszállni. A nyugatiakat egy napra átengedték, hogy lássák keleti rokonaikat. De éjfélkor lejárt a látogatás ideje. A családtagok a a pályaudvar melletti ellenőrző csarnokban búcsúztak egymástól, azóta is Tränenpalastnak, Könnyek palotájának hívják. Mára már teljesen felújították, az egykori félelmet keltő ellenőrzőpontokat eltűntették.

Amikor a berlini állatkertet valaha is tervbe vettem, mindenképpen szerettem volna Knuttal, a születésétől világkedvenc jegesmedvével találkozni. Knut nem várt meg minket, télen egy baleset, és betegség következtében elpusztult. Európa legnagyobb és legrégibb állatkertjeként tarják nyilván. Az egykori császári vadasparkból,  a Tiergartenből alakították ki Humbold unszolására 1844-ben. 1400 állatfaj kapott helyet ebben az egykor kastélykertnek épített parkban. A kertben szobrokat is találhatunk állatokról, legérdekesebb talán annak a vízilónak a szobra, aki 1943-ban született itt az állatkertben, túlélte a világháborút, 1988-ban pusztult el. Érdekes látványosság az éjjeli állatok háza, ahol a sötétben tapogatózva láthatjuk a nagyfülű, éles szemű motoszkálókat. Látványos Bao-Bao a nagyméretű panda, aki éppen elégedetten most nem bambuszt, hanem almát rágcsált. Méretével ellentétben nagyon barátságos és félénk ez a kahalástól veszélyeztetett egzotikus mackó.

A legenda szerint a tatárjárás idején az aranyosszékiek két székelylegény vezetésével megfutamították a tatárokat. A vár ura jutalmul felajánlotta, hogy választhatnak a kincsek közül. Az egyik legény a vár urának lányát választotta. „ Nekem a lányod tetszik legjobban a kincseid közül.” A másik szintén a lányt választotta. A várúr megkérdezte, hogy melyiket. Katalint, vagy Klárit? És behívta mindkettőt. Katalin jött be előbb, és mindkét legény egyszerre kiáltott fel. Igen! Őt! Már majdnem megvívtak érte, amikor belépett Klári is. A két legény egyszerre engedte le kardját a meglepetéstől. Hisz Ő az! A két iker lány szakasztott egyforma volt. Nem kellett már megvívniuk, mindkettőnek jutott menyasszony.

Hogy ne tévesszék őket össze, karikagyűrűt húztak az ujjukra, nevüket belevésve. Talán azóta jött szokásba karikagyűrűvel eljegyezni a menyasszonyt.

Mivel délután voltunk, nem láttuk, hogyan kel fel kétszer a nap. Miután reggel felkel, gyorsan eltűnik a szikla mögött, hogy újból előbukkanhasson. Csak a viharfelhő bújtatta el a sziklát.

Itt nem magunk urai voltunk. Ezért nem szeretem a csoportos utazásokat. Ahhoz kevés idő volt, hogy felmenjünk a Székelykőre a várhoz, arra sok, hogy céltalanul bolyongjunk. Így csak mindenesetre eszázadi szerelmi legenda márványtábláit kutattuk a faluban.

Torockó még nem a világörökség része. Egységes faluképe pedig szemet gyönyörködtető. A székely, szász építészet fehérre meszelt házai látványosak, egyetlen modern épület sem töri meg a harmóniát. A Koccintóból vágyakoztunk a Székelykő csúcsára, és az ott lévő várromra.

Nagyon szép hegyi városka a Tátrában. Az egész településre, és környékére jellemző a gorál építészeti stílus, a fából ácsolt és díszesen faragott házak. Ezek érdekessége, hogy egyetlen szöget sem tartalmaznak, a gerendákat egymásba csúsztatva oldották meg a rögzítést. Egy ilyenben laktunk, és talán egyik kedvenc alvó helyünkké vált. Reggelente a Tátra ködbe tűnt alig felsejlő csúcsai meredeztek a nehéz levegőtől alig nyitva tartható szemünk előtt.

A fagypont körüli reggeli hőmérséklet megvacogtatott. Csendes kis falu, amíg a 19. század végén a figyelem középpontjába nem került, a turisták érdeklődve fedezték fel, és mára a Tátrával együtt említendő a neve. Fékezhetetlen itt a természet nyers szépsége. A turistákon kívül a művészetek is megihlette, számos zeneszerzőt, írót vonz a bohém város.

A közelben található a Lengyel-Tátra legmagasabb pontja a 2499 méteres Rysy, amit mi ugyan Poprád felől hódítottunk meg. Akkori trekkingünket egy tapasztalt hegymászó barátunk szervezte, aki megmászta többek között a Mont Blanc csúcsát, és az Atlasz hegység több pontját. Kellemetlen emlékem fűződött ehhez az első magas hegyi túrámhoz, meglepett a hegymászó körökben csak magashegyi részegség szlogennel elnevezett légszomj, rosszullét.

Itt Zakopane környékén egy kellemes túrát tettünk a fenyőktől fenségesen zord zöld hegycsúcsok tövébe a Morskie Oko nevű tengerszemhez. Ami külön említésre méltó volt, hosszú sort kellett kivárnunk a pénztárnál, hogy a túrázás lehetőségéért fizetve elindulhassunk a túraútvonalon

Fogom én még a Nefelejcs utca flaszterjét koptatni!

Ezt a mondatot nem is gondoltam még akkor, hogy nekem üzente Nobel díjat érdemlően az író. Nem gondoltam, hogy fogom párszor koptatni, és jelentősebb koptatás lesz, mint más feledésbe merülő utcaflaszterkoptatások.

Egy időben szinte minden magára valamit adó filmrendező megrendezte a zsidó holocaust filmjét. Kíváncsi is voltam rájuk, érdekelt is a téma, a történelem, a színészek, rendezők nevei is vonzottak. A legemlékezetesebbek talán a

Sofie választása (Meryl Streep-Kevin Kleine-Pakula)

A zongorista (Polanski)

Schindler listája (Spielberg)

A felolvasó (Kate Winslet-Ralph Finnes-Pollack, mint producer)

Anna Frank naplója (Sagal),

amik csak így hirtelen eszembe jutottak.

Természetesen sok ezek közül, meg persze mellette könyv élmény alapján is, látni kell.

A pápa miatt továbbra is nehézségbe ütközött szabad szállodai szoba találása, így mentünk nyugat felé, és reménykedtünk. Csak Oswiecimben találtunk szállodát, közel a szögesdróthoz. Történelmi kalandéjszaka. Németül próbáltunk a recepción intézkedni, a véres rongyra nézés legnagyobb előadásában volt részünk. Nagyon félelmetes érzés volt az az éjszaka, a halál szaga még tudat alatt is egész éjjel az orrunkat facsarta. Csak másnap éreztük meg még töményebben ezt a szagot, amit ezen kívül csak a Terror Házában éreztem.

A másnap reggelt a városka főterén egy kávé mellett kezdtük. Az itt élő múlt kitörölhetetlensége miatt a legfélelmetesebb, szívet kalimpáltató kávézásunk volt. A legfeketébb, legkeserűbb. Itt, ezen a helyen nem lehet megédesíteni. Mintha bármikor feltűnhetne a múlt, a félelem a rémségektől, a halál.

Pedig a városka kellemes is lehetne. De sose lesz. Ott, ahol a Sola folyó a Visztulába ömlik, a 12. században épült vár helyén. Úgy éreztem, maga a városka talán rajtunk kívül senkit nem érdekelt, csak a 40 km2-területen elhelyezkedő koncentrációs tábor helyén működő emlékpark.

A város mellett két tábor működött. Az egyik, az Auschwitzként közismert munkatábor, ahol a politikai foglyokat és ellenállókat őrizték. A kapun a közismert félköríves felirat. Arbeit macht frei! A munka szabaddá tesz! Félelmet keltőek a vörös tégla barakkok, ahol tematikusan nemzetenként mutatják be a halálutat. Az egyikben Anna képe, mosolya, huncut szeme néz ránk. A szögesdrótos kerítés mellett végig az őrtornyok. Talán most is figyelnek?

Hogy is fogalmazzam? Meglepődtem, amikor tízévesünk olvasás élménye alapján Anna emlékeiből idézve tudatában volt az itt történteknek. A barakkok múzeumaiban a foglyok mindennapos harcát és szenvedését tapasztalhattuk a túlélésért. Szívbe markoló látvány volt az áldozatok hajának hatalmas kupaca, cipőik, fésűik, szemüvegeik halma. Látogatható a gázkamra is. Lábremegve jártuk végig, a halottak kísértettek utunkon. A Mengele falon talán még vért is látni véltünk. Vagy már csak a múlt hallucinációja ragadott magával.

A másik tábor, Birkenau, a haláltábor. Másfélmillió ember halt meg itt. Őket vonatok szállították kivégzésük színhelyére Európa minden pontjáról. A mindenki számára ismerős fogadó állomás épületete az összefutó sínpárokkal ott állt előttünk. A foglyokat közvetlenül a leszállás után kettéosztották, a munkaképesek átmenetileg megmenekültek. A munkaképtelenek sorsa a gázkamra volt. Ezen kívül sokan a munkába, éhezésbe, kínzásba haltak bele. Az öldöklés 1942-ben érte el csúcspontját, amikor naponta 24 ezren lelték halálukat a gázkamrákban, és lettek sorstalanságuk martalékai a krematóriumokban, ami félelmet keltő látvány volt.

Ha már túrázás, utazás, elengedhetetlen kellék a térkép, ennek hiányában egy térképész. Ha a kettő együtt van, még mindig nem garantált a legoptimálisabb útvonal, és főleg annak megtalálása.  Kötelező jelleggel zarándokútként kerestük fel a magassági szintezési alappontot. Ha már Székesfehérvár közelében található. Meg még néhányat az országban. Már utazva elsuhanva mellettük rákantattam. Ott is, ott is...

Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a Nadapi szintezési ősjegy. Ez egy vasráccsal körbevett obeliszk. Ebből mindjárt kettő is van, az egyik az Adria feletti szint, valamint a később meghatározott Balti szint Főalappontja, amit a kornstadti-öböl 0 pontjához mértek be. Azóta is ez a pont szolgál Magyarország szintezési munkáinak alapjául. Azért telepítették ide, mert ez a terület, a Velencei-hegység a Kárpát medence legöregebb és legstabilabb képződménye, feltételezve, hogy a terület nincs mozgásban. Minden ország saját tengerének közép szintjét határozta meg viszonyító magasságul, amit a Felsőrendű szintezéssel telepítettek szét területükön és határozták meg tengerszint feletti magasságát. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország az Adriai-tenger középszintjét vette alapul, amit a trieszti kikötő mólóján mértek meg. Annak idején a Monarchiában hét ilyen alappontot létesítettek, egyik közülük ma Ukrajnában található Terebesfehérpatakon, ami Európa mértani közepe is. Az eredetileg bemért magasság 173,8 méter volt, amely azonban a feltételezéssel ellentétben mégiscsak mozgásban volt,  néhány évtized alatt 32 mm-t emelkedett. A másik a Balti szint,  a Varsói Szerződés államainak egységes katonai magasságmérését szolgálta, de meghonosodott az építészetben és a térképészetben is, nem kis kavarodást okozva, ugyanis a kettő között 63.5 cm magassági eltérés van. Mindkettő használatos ma is.

A falu templomában keresztelték meg Vörösmartyt.

A fjord az egykori Lim folyó torkolata volt, azonban idővel a folyó föld alatti vízfolyássá alakult. A keskeny, kristálytiszta vizű fjord 9 km hosszan nyúlik a szárazföldbe. Szélessége 600 m , 30 méter mély, a part 100 méter magasan emelkedik a víz fölé. Hajóval tettük meg az utat, de Pula felé az országútról fenséges panoráma tárult elénk.

"Gondolj arra, hogy a fjordok között sem lettél volna boldog." (Márai)

Régóta vágytam a szentléleki kolostor romjai közé. Gyerekkoromban sokszor hallottam az elvesztett pizsama történetét, vágytam, hogy megtaláljam. Legalább a nyomát, az emlékét.

A pálos rend az egyetlen szerzetesrend, amit magyarok alapítottak. Nevüket Thebai Szent Pál remetének köszönhetik. A keresztények üldözésekor a thebai sivatag szélétől menekült a hegyekbe pogány sógora feljelentése miatt. Hatvan évig élt remeteként önsanyargatva, távol minden embertől.

A rendet a tatárjárás után alapították. Tagjai lakott helyektől távol, hegyek között épített kolostorokban töltötték életüket misézéssel, elmélkedéssel. Környező birtokaikon munkát végeztek. A nép öltözetükről, fehér papoknak hívta őket, akik tanítással, gyógyítással, gyógynövények termesztésével foglalkoztak és roppant szegény életet éltek. A kolostorokat főleg királyok, főnemesek alapították, és birtokadományukkal biztosították fenntartásukat. A XVI. században a rend élete lehanyatlott, II. József rendelete eltörölte a pálosokat, a rend vagyonát elkobozták.

A Szent-Lélekről elnevezett zárdát még a tatárjárás előtt építették. A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl a pálos szerzetesek kolostora, igazi, remeték számára való helyen. A XV. században gótikus stílusba átépítették. Maga Nagy Lajos király is szívesen pihent meg a falai között. A mohácsi vész után rohamosan pusztulásnak indult. Most már csak néhány fala látszik, hajdani ablakiból fák nőnek ki. Az egykori imaterem csúcsíves boltozata, ugyan alátámasztva, de még áll. Ott még kivehető a csúcsívben végződő angyalfejet ábrázoló faragott kő. A falak ablakai, mint egy koponya szemüregei merednek a távolba. Az egykori szobákból kiemelkedő fák túlnőnek a falakon. A kolostor előtt még kivehető a kolostor kerengős egykori kertje. A kolostor egykorú kútját már benőhette a gaz, nem találni. Elmerengek. Ugyan honnan jártak ide elmélkedni a remeték? Az idő feledésébe zuhantak.

Elmormogom kávé közben magamban az imámat, amire nagy szükségem lenne, ha meghallgatásra találna. Jó lenne az utolsó helyről előbbre kerülni. Ma már nem, de lehet, hogy hajdani időkben ennél alkalmasabb helyet merengésre keveset találtam volna, távol a világtól.

Nem szeretek egy városba visszajárni, annak ellenére van néhány, ahová szívesen teszem. Van néhány, ami kötelezően útba ejtős. Ilyen Rozsnyó, ami a Felvidék felé mindig egy kis sétás pihenőmegálló.

Ez a Sajó melletti városka bányakincsekben, vas, réz, sokáig kimeríthetetlen volt. Az ércek kitermeléséhez kapcsolódó iparágak sora jött létre ezen a vidéken. A 19. századi romantikus írók legenda ízű állításait a gömöri őskori bányászatról a régészeti kutatások leletei is igazolják. Már a honfoglalás előtt is folytak kezdetleges fémkitermelési munkálatok, de a tatárjárás után indult be a magas szintű bányászat. Neve vadrózsával benőtt területet jelent. Érdekes Rozsnyó címere, a városháza homlokzatát is díszíti. Három rózsa és egy kalapács keresztezi egymást. A terület központjává vált, és a 15. században a hét leggazdagabb felső-magyarországi város egyike lesz. A város főtere, kellemes látvány. Négyszögletű, emelkedő, a piros tetők mögött sötétzöld hegyek magasodnak. A tér közepén a tűztorony tekintetet érdemel. Nyitott reneszánsz árkádos tornáca a torony felső részén egyedi. Ezen túl már keserű a hangulat, ami az egész felvidéki bejárásra sem indokolatlan. Néha megérint egy kis nosztalgikusérzés, de a téren túl nem költői látomások várnak ránk. A környék lerobbant üzemeinek bűze, pora, romjai. A modern épületek ide-oda ledobálva, szinte megközelíthetetlenül, egymástól függetlenül, városképileg megmagyarázhatatlanul. A Rozsnyó fölött még tiszta vizű Sajó magyar területre már dögletes ipari szennyvízként érkezik. Negyedórás város.

A Mátrában kedvenc túra helyünk volt az Ilona vízesés. Szinte minden évben megnéztük, már majdnem zarándokhellyé vált. A legmeglepőbb látványt Parádfürdőről megközelítve érhetjük el, de szívesen túráztunk a Kékes felől is, vagy Markazról, a Mátraaljáról. Már messziről hallatszik a félelmetes dübörgése, ami a fák homályában kisérteties hangulatot áraszt. Ezekből az irányokból izgalmas vízmosásokon keresztül föntről közelítettük meg a vadregényes szurdokot. Igaz, a

Parádfürdő felőli útvonal elég közönséges, nem igazán szerettem a Sándor-réten áthaladva, magukat túristának nevező, csak piknikező zajos tömeg között tempósan haladni. Ha úgy volt időnk és kedvünk, tettünk kitérőt a magas vastartalmú Klarissza csevicéhez is, ami a vérképzést elősegítő palackozhatatlan gyógyvíz forrása. A Mátra egyébként is bővelkedik forrásokban, a csapadékvíz nem szivárog mélyre, hamar a felszínre kerül. Vulkanikus múltja pedig  szénsavas vizek gazdagságát eredményezte. A 10 méteres szintkülönbségével az ország legmagasabbik vízesése az Ilona patak zuhataga. 20-30 méteres bükkerdőben különösen csapadékos időjárás után nyújt feledhetetlen látványt a szikláról lehulló vízsugár. Szerettem a függőleges falon felmászni a sziklafal tetejére. Az egyik legemlékezetesebb Ilona túránk, amikor nagymamám 85. szülinapjára azt kérte, menjünk el vele túrázni a vízeséshez. Zergeként „ugrált” a köveken a másik zergénkkel, aki a másik véglet. Ő napra pontosan tizennégy hónaposan túrázott először, amikor saját lábon mászott fel a szarvaskői  várromhoz, hogy azóta is a várak szerelmese legyen velem együtt. Napokon belül nagymamám utolsó nyolcas szülinapja lesz. Menjünk fel vele az Egedre?:)

Gyerekkorom egyik kedvenc mondája volt a waweli sárkány története. Hihetetlennek tűnt, amikor ott jártam, hogy régi mesék színhelyén járok. Hihetetlennek tűnt, hogy a mesék világa valósággá vált. Szerettem ezt a regét hallgatni, és már nem tudtam Neked elmondani, csak emlékezni Rád.

A wawelből a sárkány barlangján keresztül jutottunk le a Visztula partjára. A bejáratnál egy 60-as évekből származó modern fenevad okádott tüzet magából. Ez a fémszobor nem igazán ideillő volt, főleg a várban látottak után.

A legenda szerint a kastély építésének lármája ébresztette fel évezredes álmából. Amikor felébredt korgó gyomorral, előbújt, hogy harapjon valamit. Leginkább szüzekre volt nagy étvágya, így hamar megfosztotta a várost ínyenc falatától. Akkor Krak király kihirdette, hogy annak a vitéznek adja lányát és fele királyságát, aki legyőzi a sárkányt. Egy varga segédlegénye is megpróbálta, de ő inkább a többet ésszel, mint erővel módszerét választotta. Egy birka bőrét kénnel és sóval töltött meg, bevarrta és falábakat faragott neki, hogy minél élethűbb legyen. Otthagyta a barlang szája előtt, a sárkány pedig reggelire felfalta. A sárkány lehelte tűztől a birka felrobbant a bendőjében. Így a varga legénye feleségül vehette a királylányt,Vandát és éltek boldogan, amíg meg nem haltak…