Írtam már egy bejegyzést az Alexanderplatzról. Azok az emlékek több évtized távlatából jöttek elő az emlékekből. Ritkán járok vissza egy városba, most Berlin kivétel volt. De hát azóta ez már nem az a város, nem az a Berlin, ami akkor volt. Kíváncsi voltam milyen hatást tesz rám, hiszen akaratlanul is ilyenkor előjönnek a bezzeg akkorok. Ez volt most is. Akaratlanul is kerestem azt az érzést, azt a látványt, amit behunyt szemmel is látok, ha meghallom Berlin nevét. Emlékemben élénken élt ez a szocialista monumentalitást demonstráló modern tér. Emlékezni véltem az irányokra, a látványra. De mintha sose jártam volna ott, az volt most hirtelen belém nyilalló érzés. Először is a sok, az építkezéseket takaró barikád palánkok hangoltak le. Másodszor is hol az a kígyózó sor, akik a TV toronyba szeretnének felsuhanni a gyorslifttel, hogy innen a magasból bepillantsanak a más világba?
A tér a nevét Sándor cárról kapta., amit egykor katonai kiképzésre, piaci célokra használtak. A teret modern, panel hotelok veszik körbe, ami a hajdani NDK hangulatát idézi. A tér egyik nevezetessége a világóra, és a jelenleg nem működő, de emlékeimből elővarázsolt csobogást hallani vélő Népek Barátsága szökőkút rendszer.
A város egyik jelképe a vörös városháza, amit most elrejtettek. Nevét a messziről virító kliknkertégláiról kapta. Olasz, toszkán stílusban épült, harangtornya azonban a franciaországi Laon város katedrálisára hasonlít. Az épületet összesen 36 darab 6 méteres domborműves terrakotta fríz díszíti, amely Berlin történelmét mutatja be. A torony sarkában egy trónoló medve látható, ami Berlin jelképe. A második világháborúban súlyosan megsérült. A város kettéválása után a kelet-berlini városatyák üléseztek itt. Nyugat-Berlint Schöneberg városrészből irányították. Itt mondta Kennedy a híres mondatát, ami azóta szállóigévé vált: Ich bin ein Berliner.
A tér közepén a Neptun kút köpi a vizet, hűsítve a forró levegő érzetét. A tenger istene egy kagylóból magasodik ki, kezében az elengedhetetlen háromágú szigonyát tarja. Alatta a négy nő a négy folyó allegóriája. Ők jelképezik az Elbát, a Visztulát, az Oderát és a Rajnát. A városházával szemben a Marien Kirche a járdaszinttől lejjebb van. Azóta a tér szintjét betonkockákkal megemelték. Ez a város legrégebbi temploma. Nevezetes freskója a Haláltánc, ami a halál felé vezető utat mutatja be 22 méteren keresztül. Érdekes az alabástrom szószéke.
A térről új benyomásaim keletkeztek. Hosszútávon melyik hagy mélyebb nyomot, nem tudom még…
Egy özvegyasszony kicsi fia elkavarodott a viharban. Kétségbeesett keresésében a vár fala kettényílt előtte. A sötét hasadékban egyre kicsi fia nevét kiabálta, mindhiába. A hasadék végén csillogó drágakövekbe botlott.
Az eredetileg gyümölcsöskertnek szánt Sanssouci-park, ahol fügét, szilvát, szőlőt termesztettek volna, annyira megtetszett Nagy Frigyesnek, hogy nyári rezindenciáját is itt építtette fel. A kilátásban gyönyörködött a dombon, amikor úgy döntött, hogy itt szeretné gondtalanul kipihenni az uralkodói teendőket. A porosz pompát kívánta demonstrálni az Új palota felépítésével, azt akarta megmutatni a világnak, hogy a hétéves háború, amit Mária Teréziával vívott Szilézia birtoklásáér, nem tette tönkre Poroszországot. Ez a park legnagyobb épülete, 55 méter magas zöld kupolája már messziről látszik. A hétéves háború után épült, reprezentációs célokra. 300 termével az ország egyik legnagyobb kastélya. Akármerre nézünk, az éppen folyó felújítási munkálatok takarásának ellenére is érezni a tékozló pompát, a féktelen luxust. Az épület mellett mesterien megmunkált kandeláberek meredeznek az ég felé. Belépve a hűs lépcsőházba, a múlt illata árad. A félhomály és a papucs csoszogása korhű feelinget ajándékoz. Mintha a márvány bálteremben selyemruhák suhogása hallatszódna a halk walzer dallamai között, amit a galérián elhelyezkedő zenekar játszott. Most néha festékes vödrökbe botolva repülünk vissza az idő valóságába. 
A márványterem szemrevételezése után vörös posztószőnyeges lépcsőn hagyjuk el a palotát. Szemben a kastéllyal két egyforma félköríves épület áll, a Communs, a paravánok mögött. Mindkét épület kétszintes, amit oszlopcsarnokkal és diadalívvel kötöttek össze.
Elsétálunk a pucér íjászt részben megcsodálva a lugasokon át az obeliszk kapuig. A kapuig, amely emléket állít Frigyes uralkodásának legboldogabb éveinek. Búcsúpillantást veszünk a fürdőháztól, ahol a gőzben, ami legfőképpen a férfiak szórakozása volt, ki tudja milyen békék köttettek, házassági szerződések ötlöttek eszükbe. Amik a világ sorsát alakíthatták. 
Amikor Zsigmond király fegyverbe hívta a nemeseket, mindenki eleget tett az uralkodó parancsának, csak testvér, Berkész István és Balázs nem Somogy megyéből. A megye ispánja hiába kerestette őket. A királyi táborba érve elcsodálkozott, amikor a király elismerően szorította meg a kezét, hogy az ő megyéje az egyetlen, amelyből mindenki eljött. Hitetlenkedve hallgatta az ispán, de amikor a király név szerint is ellenőrizte a hadat, bebizonyosodott, hogy köztük van a két testvér is. Az ispán visszaküldte apródját, ellenőrizze, nincs-e turpisság a dologban. Az apród azzal a hírrel jött vissza, hogy bizony a két fivér még mindig otthon bujkál. A király áskálódásnak vélte az ispán hírét, hiszen a két Berkész ott volt a táborban, sőt oly vitézül harcoltak, hogy Csókakő várát adományozza nekik. Az ispán kérte, hagy lássa szemtől szembe a két hőst. Amikor beléptek a király elé, és levették a sisakot, fény derült a csalásra. A vasrostély alól két női arc került elő, a két gyáva nemes feleségéé. Kata és Éva asszonyé. Leborulva a király elé kértek kegyelmet férjeik számára. A meglepett uralkodó nem vonta vissza szavát, a várat a két hős asszonynak adományozta, a férjeiknek megkegyelmezett, de azzal a kikötéssel, hogy nevük örökre az enyészeté legyen. A két család az új nevét a bátor asszonyokról kapja. Azóta az egyik család a Katha, a másik az Eva nevet viseli. 
A környéken lévő egykori mocsári erdő jellegzetes fájáról, az égerről kapta nevét. 
A rege szerint Perényi Gábor volt a vár ura, amikor rabló had tört a várba. Zsófia úrnő a két fiával és a szolgálóval még el tudott menekülni a titkos alagúton keresztül, de az őket védő várúr elesett az egyenlőtlen küzdelemben. A segélyhadakkal csak az asszony és az egyik fiú, Tamás tért vissza. A másik fiú, János, és a szolga eltűnt. Évekkel később egy szarvasvadászaton az embereitől elkóborló Tamás, portyázó törökök fogságába esett, akik Sztambulba vitték. Ott a szultán elé vitték, elmondta neki, hogy béke idején ejtették fogságba. Elrablói megkapták a büntetésüket, de a padisah nem engedett abból az elhatározásából, hogy váltságdíjat kérjen érte. Addig Juszufra, a janicsárok agájára bízta. Tamás elmesélte neki a történetét, és kiderült, hogy Juszuf nem más, mit az ő régen fogságba esett, iszlám hitre áttért, fiatalon magas rangra jutott ikertestvére. A nyakukon függött medálba nevük volt vésve, így minden kétséget kizárva bebizonyosodott az igazság. A szultán elé járultak, kérve őt, mindkettőjüket bocsássa vissza hazájukba. A szultán eleget tett kérésüknek, míg a díszkardját is Jánosnak adta, pénzzel, és védőkísérettel is ellátta őket az útra. Odahaza megtört édesanyjuk várta őket, akinél az özvegy Csákyné vendégeskedett a két lányával. A szomorúan kezdődött történet kettős szerelmi házassággal végződött.
A „világosi” fegyverletételnek nagy ára volt. Görgey abban bízott, ha az oroszok előtt teszi le a fegyvert, megmenti a vezérkarát. A hadsereg előtt ellovagló fővezért a katonák még megéljenezték, akinek idegei is felmondták a szolgálatot, és zokogva borult lova nyakára. Kossuth hazaárulással vádolta. De Paszkievics csak az ő életét tudta garantálni. A vezérkarét nem. Haynau azonban úgy vélte, ha már a fővezér kicsúszott a kezéből, legalább alvezérein statuál példát. 
Arad nevét hallva önkéntelenül is egyetlen eseményre gondolunk. 1849. október hatodikára, a tizenhárom vértanú kivégzésére. A szabadságharc tábornokaira, akik halálának helyét alig több mint fél évszázada sikerült fellelni. Sokáig az emlékoszlop körül keresték a hősök csontjait. A hajnali órákban a vár sáncárkában lőtték agyon négy tábornokot, majd pár órával később a többi kilencet a bitófa alá vezették. A mendemondák szerint az agyonlőtteket meztelenül lökték a kivégzés helyén ásott sírgödörbe. A valóságban felöltözve álltak a puskacsövek elé, mellükön kigombolt inggel, hogy a katonák pontosabban célozhassanak a szívükre. Az akasztottak ruháit a hóhér kapta, aki aztán sokáig használta Damjanich fehér köpenyét. Lenkey János megőrült a vár börtönében.
Hűvös volt. Ősz a nyárban. Az ég is sírt. Nem volt sok időnk, villámlátogatást tettünk csak ebben a nagyvárosban. Kisvárosnak tűnt a főváros közvetlen közelében. A belvárost villamosból néztük meg. A holland negyedet, amelyet a 18. században építettek a bevándorolni szándékozó holland telepeseknek. Végülis olyan kevesen érkeztek, hogy csak a házak jellege miatt kapta nevét. Jellegzetes kétszintes vörös téglából álló lépcsőzetes a homlokzatuk, amelyet kő és fafaragványok díszítenek. Egy másik jellegzetes városka a városban az Alexandrowka. A napóleoni háborúban fogságba esett orosz kórusról II. Frigyes úgy döntött, hogy befogadja őket, kolóniát épít nekik. Az andráskereszt alakú utcákon a faházak némelyikében még ma is az egykori zenészek leszármazottjai élnek. 
Az egész park sok látnivalót ígért, maga a kert is lenyűgöző méretével és látványával is. Az igazsághoz tartozik, hogy kicsit gondozatlannak tűnt, de legalább így természetesebbnek hatott. Az épületek zöme éppen felújítás alatt állt. Így némileg vesztettek a látványból a néhol felállványozott homlokzatok.
épületek között a hollandpark és francia rózsakertek között bolyonghattunk. A sétányok egyhangúságát szobrok, szökőkutak bontják meg. A kínai teapavilont már messziről megláttuk, csillogó tetőzetével. Állítólag Voltaire ösztönzésére építették, teaháznak, és nyári étkezőnek szolgált. A király, vendégei szórakoztatására építtetett egy római fürdőt. A kertész egykori háza, és egy asszimetrikus itáliai stílusú reneszánsz villa áll a fürdőpavilon közelében. A tóról csónakkal is megközelíthető volt. Volt egy érdekes szintén toszkán 
stílusú épület a Marly-kertben. Itt, az egykori konyhakertben a káposzták és gyógynövények között szívesen kuglizott a király. 
szállásolták el itt. Itt vendégeskedett a király húga és férje I. Miklós orosz cár. Érdemes volt a papucsban végigcsoszognunk a termeken, ahol Raffaello képeit csodálhattuk meg. Az innen nem messze lévő Bildergalerie-ben, vagyis az eredetileg is képtárnak szánt épületben Rubens, Van Dycke, Caravaggio képei láthatóak. 
tettük, félre téve gondjainkat, a Havel folyó körüli dimbekben-dombokban. A közelében áll a régi malom, melynek tövében múlt századi hangulatot árasztó kis vendéglőben pihentük ki a nagy sétát. Az elmaradhatatlan wurstot enni és berlini barna sört kellett inni. Meg az elengedhetetlen kávét. Már a 18. században állt itt malom, ez csak rekonstrukció. A régi szélmalom olyan hangosan zakatolt, hogy Nagy Frigyes le akarta bontatni, de egy törvény hatályban léte miatt nem tehette meg. A séta végére eleredt az eső is. De még volt látnivaló, ami kihagyhatatlan, ha a Föld az Éggel is ér össze...
Meg sem álltunk. Nem állt meg. Nem volt rá idő. Neki nem volt rá idő. Szerettem volna beleszimatolni a levegőbe. Magamba szívni a múltat. Az át nem élt emlékeket, ami ideköt. Mintha már jártam volna erre. De tudom, hogy nem. Ez csak tudatalatti, és a gének információja. Elhaladunk az iskola mellett. Ez már nem az az iskola. 
A Tisza. Itt is a Tisza. Még egy kis szakasza van, hogy nem messze innen Titelnél a Dunába hömpölyögjön. Azt már nem. Az már kitérő. El tudod képzelni!- mondta. Két folyó egymásba ömlik. Persze. Neki nem számít.
1849. augusztus 13.-án a falu határában tette le a fegyvert Görgey Rüdiger tábornok előtt. A falu központjában lévő Bohus kastélyban írta alá előző nap Görgey a feltételnélküli fegyverletételről szóló megállapodást. 
Az idő igazolta álláspontomat. A későbbiekben arra jutottunk, hogy jó választás volt a nem felkapott üdülőparadicsomot választani, hanem inkább a dalmát szakasz bűbájos Kastela-ját.
Nevét a hagyomány a környéken bőségesen termő földieperről kapta, amit a város címerében is megörökítettek. 
1849-ben, a bragyiszkói csata a város határában zajlott az osztrákok és honvédek között. A városnak az oktatásban és művelődésben is jelentős szerepe volt. Országos híre volt iskoláiról. Többek között itt joggyakornokoskodott Kazinczy és Kossuth.
Miközben az országban sorsdöntő dolgok történtek, Mohácsnál elesett a király, helyette kettőt is választottak, a törökök már az ország belsejét fenyegették, Késmárk és Lőcse az egymás elleni csatározással foglalatoskodott. Persze nem a polgárok csatároztak, hanem a helyettük felfogadott zsoldosok. Késmárk kozákokat fogadott fel, Lőcse pedig Serédy Gáspártól kölcsönzött huszárokat. Egyszer a késmárkiak tizenöt társzekeret indítottak Lubló alól erőszakkal a saját piacukra. A lőcseiek bosszúképpen ezer katonát küldtek. A késmárkiak a kutyafalvi réten felkészülve fogadták az ellenfelet. Négynapi kemény harc után a késmárkiaknak elfogyott az ágyúgolyójuk, csak puskaporuk maradt. A főjegyző furfangos fiának támadt egy ötlete. Ő mentette meg a helyzetet. Szekerekkel felment a hegyekbe, hozta a golyókat, s újra lőhettek az ágyúk. A furcsa, szagos golyók megtörték a lőcseiek ellenállását, megfutamodtak. A csata után kiderült a ravaszság. A juhászoktól sajtot hoztak el a szekerek, azzal töltötték meg az ágyúkat. Késmárk a nevével verte meg lőcsét. A főbíró egyszerre örvendezett és kesergett. Mit visznek majd a debreceni vásárra??
A monda szerint Léka a templomosoké volt, a 14. században egy véres összecsapás színhelyéül szolgált a királyi csapatok és templomosok között. A várat védő lovagok megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Egy titkos alagúton jutottak be a király emberei a várba, a lovagterembe szorították a hősiesen küzdő lovagokat. A fegyverek zaja csak akkor csitult, amikor az utolsó lovag is életét vesztette. Vérüket sokáig nem tudták eltakarítani a kövezetről. A vár kápolnájában sokáig kísértettek éjfélkor. A lovagterem bejáratánál, még ma is látni időnként tenyérnyi vörös foltot a kövezeten. 
A várban, a kiállításon, szabadon mászkálhattunk. Olyan szinten, hogy a világítást mi oldottuk meg. Kísérteties volt a félhomályban menni a nyikorgó falépcsőkön. Mindig azt vártuk, mikor toppan elénk egy lovag. Nagyon látványos a várkápolna az eredeti falfestményeivel, a pincében lévő egykori börtön. Itt láthattuk a vasszüzet, az egykori kínzóeszközt. Szétnyitható köpenyszerű burkát szöggel bélelték ki, ezzel büntették a házasságtörő nőket. A palotaszárnyban vadásztrófeák láthatók Afrikából, Ázsiából.
Egyetlen fényforrása a mennyezet közepén lévő nyílás.
Berlinben az egyik csodálatos ötlet, hogy egy helyen lelhetők fel a múzeumok, a múzeumszigeten. Gondolom ennek mintájára központosították a bécsi Múzeum Quartier-t is. Így legalább nem kell ahhoz is az időt tölteni, hogy egyik múzeumból a másikba eljussunk. A sziget a hajdani királyi sétatér, a kastély konyhakertje volt, ahol a zöldséget termesztették az udvartartás számára. Később botanikus kertté alakították, majd III. Frigyes idején kialakították a múzeum együttest. Hitler idején a parkot 
lekövezték, hogy a páncélosok végig vonulhassanak rajta, ami megmaradt a szocializmus idején is. Ma már újra füves a park, ahol a fűben megpihennek a turisták, de a kisgyerekes helybeliek is szívesen piknikeltek itt. Ahhoz, hogy mindegyik múzeumot alaposan bejárjuk, rengeteg időre van szükség. Mi a Pergamon Múzeumot néztük meg, ami jelenleg jelentős átalakításon megy keresztül, de a kiállítás zavartalanul megtekinthető. Annak idején maga az építkezés se volt könnyű feladat a sziget ingoványos talaja miatt . A XX. század elején épült a monumentális háromszárnyú ablaktalan épület. Az épület monumentalitására szükség is van, mert hatalmas az antik gyűjtemény. Egyedülálló látvány a névadó Pergamon oltár, amit az ókori kis-ázsiában Zeusznak szenteltek. Az oltárt Humann tárta fel Törökországban a XIX. század végén 8 év alatt, majd húsz éven át restaurálták. 113 méter 
hosszú a fríz, amely az istenek és gigászok harcáról szól. Az oltár keltette áhitat után a mozaikkal borított oroszlános Istar-kapun át haladunk az ókori Babilon utcáin. 
Ezt az ókori utat a vallási körmenetek miatt díszítették ilyen gazdagon. A 3 méter hosszú út mindkét oldala magasan van kirakva képekkel, keleti hangulattal töltve meg a levegőt. Egyik csodálatból a másikba estünk. A miletosi piactér elénk idézte az ókori civil életet, az ókori Róma egyik legszebb épülete volt. Lehetetlen lenen mindenről beszámolni, talán a legérdekesebb volt még Hammurapi törvényoszlopa, és Bábel tornyának makettje. Különleges jelentőségű volt a korabeli Asszíria fővárosából
Mostar és Bosznia jelképe is a Neretván átívelő Római Híd. Különleges kőből épült az egynyílású 28 méter hosszú híd, ami középen 20 méter magasan emelkedik a smaragdzöld folyó fölé. Építészeti csodának tartották elkészültekor, amit Mátyással is összehoznak, bár bizonyíték nincs rá. A páratlan alkotás köré épült az óváros, erődök, tornyok vörös cserepe, kapuk alkotják ezt a világon páratlan városképet. A város látványa első pillantásra elbájol. A híd az iszlám és katolikus világ közötti kapocs szimbóluma is volt. Az egyik oldalon karcsú minaretek állnak a mecsetek oldalánál, a másikon keresztény templomtornyok. Az udvarokat fügefák széles levelei árnyékolják be. A muszlim részben élénk élet folyik. Érzem a halva méz és szezám, a baklava dió és pisztácia illatát. A pörkölt török kávé illata és íze feledhetetlen. A müezzint hallom. Szeretem hallani. Békét sugároz. A keresztény rész szomorú. 
Az utca ahol parkolunk egy szétlőtt iskola köveiből kinőtt fáktól árnyas. 
A katalán parlament 2012. január elsejétől betiltotta a bikaviadalokat. Barcelonában is. Elmenjünk, ne menjünk? Nagy kérdés volt. A fiúk lebeszéltek. Nem nekem való. Pedig a nagy szerelmem, Hemingway Fiesta-jában végig élhető. Végig éltem. Amikor testi és lelki sebeket az erkölcsi összeomlást itallal, szerelemmel, érzéki gyönyörökkel, csavargással akarta megoldani az a nemzedék. Természetesen hiába. Elvetődtek Pamplonába, a világhíres botrányos Fiestára, aminek csúcspontja a bikafuttatás. Hemingway magával akart ragadni, a fiúk visszahúzni. 
Lehet, hogy igazuk volt. A spanyol bika vad, őserejű állat. Nem kell harcra képezni, megtámad mindent, ami mozog, ami megkérdőjelezi dominanciáját. A bikák színvakok, így nem a vörös szín ingerli őket, hanem a muleta mozgása.
Nekünk kötelező volt olimpia évében születni. Az enyém elérhetetlen távolságra van, de az Ő születési évének olimpiájának színhelyét megnéztük. Időnk rövidsége, a látnivalók sokasága miatt választanunk kellett a Barca stadion és a Montjuic között. Utóbbi mellett döntött. A létesítmények a tengerrel határos dombon épültek. 
A bejáratnál található a Varázskút érdekes alakzattal. A megnyitó és záró ünnepségek színhelye volt az a stadion, amit 1927-es eredeti stadion alapján nagyobbítottak meg. Lélegzetelállító volt látni az olimpiai láng fáklyáját. Na persze úgy emlékszem, szinte az olimpiai fáklyák szinte teljes kollekciója megtalálható a világon egyedülálló sportmúzeumunkban. Az újkori olimpiák egyik legeredményesebbje volt a barcelonai tizenegy aranyéremmel.
Az Estadi Olimpic jellegzetes barna homokkőből épült. A Stadion jelenleg az Espanyol csapatának otthona. 
A sportlétesítmények között ókori görög hangulatot árasztó oszlopok között csavaroghatunk. Itt található a világ egyik legnagyobb sportcsarnoka is, a Palau Sant Jordi. 
Kevés város fonódik össze szorosan egy építész nevével, talán a legkiemelkedőbb Barcelona és Gaudi viszonya. A szecesszió egyik legkiemelkedőbb alkotója, a mór és gótikus stílust elementálisan ötvözi. Igazi katalán hazafi volt, még a királlyal is csak katalánul volt hajlandó szóba állni. A sors fintora, hogy elismert építészként szerényen, túl szerényen élt. Egy villamos gázolta halálra, csavargónak nézték, és a szegények kórházába szállították. Amikor metróval a park felé tartottunk, sms-t kaptam itthonról, hogy vigyázzunk magunkra, Spanyolországban metrón bomba robbant, több napos országos gyászt rendeltek el. Mecénása egy gazdag bankár, Eusebi Güell volt, aki megbízást adott egy park és lakónegyed kombinációjának terveire. 
A nagyszabású tervekből, amely szerint a domboldalt átszelő ösvények között vásárcsarnok, és lakóépületek állnak majd, csupán két épület valósult meg. Az építmények falai úgy hullámzanak, mintha vízből volnának, a tornyok hangyabolyként magasodnak. Az oszlopok ferdén meredeznek a felületeket merész díszítőelemek, tört üvegcserepek díszítik. A vásárcsarnok mindenekfelett pazar látvány. A száz oszlop terme néven ismerik a helyiek. Persze csak nyolcvanhat dór nem párhuzamos oszlop tartja a hullámzó mennyezetet. A teret bizarr formájú, és elképesztő színkavalkádú padok ölelik körbe. Vidám és egyedi az összhatása. 
Egész éjjel esett az eső, villámlott. Reggeli ébredésnél is szemerkélt még. Nem láttam el a minorita toronyig sem a ködtől. De ha megígértem, akkor is elmegyek, nem árthat sem vihar, sem jégeső. A cél a Pes-kő csúcsa volt. Az eső egész nap nem állt el. Nem is túrázott rajtunk kívül senki. A Napsugár házikónál kicsit szárítkoztunk, kicsit melegedtünk, melegítettük egymást. A kaptatót követően előbb a Pes-kő kapuhoz értünk, jobbra erdőbe bujtatott sziklás gerinc húzódott, balra pedig keskeny ösvény indult a szikla tetejére. Pár perc alatt felértünk a tetőt borító szélfútta füves rétre. Dél felé a rétnek, mintha elvágták volna, vége szakad, kióvakodtunk a peremre, szédítő mélység nyílt közvetlenül a lábunk alatt. Megfogtad a kezem. A capella énekeltél nekem. Hogy szívem úgy szívedbe mar…Az esőtől, párától nem láttuk a panorámát, pedig innen szinte az egész Dél-Bükk madártávlatból tanulmányozható lenne, a távolban Eger tornyaival, nyugatra a Mátra vonulataival. Így csak ahogy énekelted nekem. Imagine…Képzeld el, hogy nincs mennyország, hogy alattunk nincs pokol…
Évente két-három hónapig, de nem minden évben, tipikusan az olvadást követő időszakban aktív.
kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.
A hagyomány szerint az Imó-kő a pogány magyarok imahelye volt. A neve is erre utal, imó=ima. Itt fakad egy időszaki forrás, amely a csapadékos telek után a Bükk-fennsík déli részének karsztvizét a tavaszi hónapokban vastag sugárban löki ki a barlanggá szélesedett üregből. A forrás megindulását megelőző napokban messzire hangzó moraj tölti be a völgyet. Hallottuk a morajlás hírét. Egy régi húsvét hétfőjén jártunk ott. Sietnünk kellett. Mindíg csak sietni...nem is tudok andalogni, szokták mondani...aznap este még Zalaegerszegre kellett érni...a gébárti tavat feltérképezni másnap...
A monda szerint Csák Máté a vár kútjába rejtette kincseit. Sokak szerint a törökök is ide rejtették a rabolt ékszereket, drágaságokat. A meggazdagodásra vágyó kincskeresők azonban tört cserepeken kívül mást nem találtak. Pedig a kincs ott volt. Most már tudom…Az elérhetetlen kincs.
Már egy évvel ezelőtt is terveztem az Eger Csillaga teljesítmény túrát. Tavaly egész héten a kitűzött nap előtt szakadt az eső, és aznap is zuhogott. Így lebeszéltem magamat róla, nem penyeség miatt, de nem akartam egy teljesen szétázott talajon debütálni, hogy esetleg a kedvem is elmenjen tőle. 
A táv első 6 km-re egy nem túl látványos szőlőkön át vezető szakasz, a jelzés egy helyen megtévesztett, át a szőlőkön, hiába térképeztem fel egy héttel előtte a táv ezen szakaszát, 
Mivel az időt teljesíteni szerettük volna, bámészkodásra most nem szenteltünk alkalmat.
Zsigmond uralkodása idején a Vág völgy korlátlan ura volt Stibor vajda. Az ő bolondja volt a legokosabb bolond, Beckó. Az egyik vadászat alkalmával olyan jól elszórakoztatta tréfáival az urat, hogy teljesítette egy kívánságát. A bolond tréfás választ adott, építsenek várat azon a sziklán, ahol éppen ülnek. A vajda teljesítette a kérést, gyorsan haladt a munka, mert bárkit, aki a vár alatt elhaladt tíznapi munkára kötelezett az építkezésnél. Kereskedők, vándorlegények, jobbágyok, nemesek kísérete dolgozott a vár építésén. Amikor felépült, annyira megtetszett Stibor vajdának, hogy kérte Beckót, cseréljék el kárpótlásul egy másik várra. Beckó ráállt a cserére, és még egy zsák aranyat is kapott. Annyit kért még, hogy a vár az Ő nevét viselje. Stibor ezentúl itt lakott, ebben a várban ülték fia lakodalmát is. Tartott a mulatság, amikor kedvenc vadászkutyáját sebesülten vitték elé. A vajda haragjában a szikláról a mélybe vetette a szerencsétlen szolgát. A zuhanó szolga elátkozta a várat és a nagyurat, aki rá se hederített. Egy évvel később a vajda ebéd után elszundikált a várkertben, amikor éles fájdalomra ébredt. Egy kígyó kimarta a szemét. A kíntól őrjöngve rohant, a meredek szikla szélére érve megtántorodott, és lezuhant. Gonosz felesége is elnyerte méltó büntetését. Azóta két holló kering a vár fölött, őrzik a várat, míg kő kövön marad belőle. 