A kotori-öböl sok nevezetes városa között szinte névtelenül bújik meg ez a kis ékszerdobozra emlékeztető városka a 837 méteres Sveti Ilija hegy lábánál. Évszázadokig hatalmas stratégiai jelentősége volt, ékes paloták templomok hirdetik egykori gazdagságát. Ma már ezek közül sok romos állapotban van, amit borostyán, és vadszőlő borít el. A 14. században jelentős hajógyára, majd nemzetközi hírnévre szert tevő hajós iskolája volt. Maga Nagy Péter cár is több nemes ifjút küldött ide tanulni. A város a 18. században élte virágkorát, akkor épültek előkelő palotái. A törökök többször próbálták bevenni, eredménytelenül. A kalózok támadásainak mindig ellen állt. A Szent Miklós templom harangtornya Montenegró legmagasabb templomtornya, amelyért a város hatalmas összeget fizetett. Ez a torony a város jelképévé vált. Hajóra várva több időt töltöttünk el itt a tervezettnél. Természetesen örömmel töltött el, lenyűgözött a városka hangulata, a vallások és kultúra keveredése.
Egy vadszőlővel árnyékolt kis kávéházban ittuk a jeges kávét, amikor egy aranyos sms-t kaptam. „ Nyitott szemmel járj! Most olvastam, hogy nem lehet nem észrevenni, milyen jó pasik vannak Montenegróban.”
Hiába nyitottam tágra. Elbújtak előlem. Egy jó pasi kezdemény a társaságomban volt...
Az egyik legrégebbi református templomunk ez. Élményt jelent a templom a maga egyszerűségében. Szép az erődtemplom tornya, és templombelső még árpádkori freskói. A templom mellet van a falu másik nevezetessége, amely egyedülálló, és határainkon túl is ismertté lett a magyarul beszélők körében. Az első, teljes, magyar nyelvű biblia, amelyet itt nyomtattak 1590-ben. Károlyi Gáspár gönci prédikátor fordította le, róla nevezik Károlyi-Bibliának is. 
A kézirat lapjait Szenczi Molnár Albert hozta-vitte Gönc és Vizsoly között.
Erdei szerpentinen értük el a 637 méteres magasságban lévő Vág menti várat. A falak követik a sziklafelszín szabálytalanságát, jól elkülönül a külső és belső vár. Viszonylag jó állapotban vannak a lakótornyok, amelynek egyik ablakmélyedésében hűsölve gyönyörködtünk a tájban. A külső vár udvarában még egy forrás is van, védelmére még bástyát is építettek. A várnak ezen túl több öt, négyszögletű bástyája is épen maradt.
Érdekes jelentése van a város nevének. A szük völgyben elterülő szorost gyakran burkolta ködtakaró. Erre emlékszik a név. 1878-ban egy véres csata zajlott a közelében a török és császári seregek között. 
Kik emelték, kik küzdtek érte s kik bírták és vesztették el, – neveiket elhordta a keleti feledékenység szele, mely lassan bontogatva röpköd falai körül. Alapjai talán a római időkből származik, Hunyadi Mátyás idején megerősítették, majd a törökök átépítése után a 18. századra végleges formáját elérte. A várban magasodik a bosnyák városokra oly jellemző óratorony, amelyet a sötétben magas bástyatoronynak véltünk. Itt már rutinosan értettük az iszlám vallási helyeket. Meg tudtuk különböztetni a dzsámit a mecsettől. A mecset maga a templom, a dzsámi a magasabb rangú imahely, összefoglaló neve
A tatárok elől menekülő környékbeli lakosok a templomba zárkóztak be öreg papjukkal együtt. A tatárok szabad elvonulást, bántatlanságot ígértek, de amikor kinyitották a templom kapuját, mindenkit foglyul ejtettek. Mindenkit felhurcoltak a hegyre, hogy onnan lökjék a karókkal ellátott szakadékba, hogy még nagyobb legyen a kínja a zuhanóknak. Másodiknak az öreg papot lökték le, akit egy bokor egy kiálló sziklán nem engedett tovább zuhanni. A vár építésekor azt terjesztették, hogy a várat csak az tudja bevenni, aki repülni tud.
Thurzó korán özvegy lett. A néphit szerint Thurzó a várban ásatta el kincseit, ami még ma is kincskeresőket csábít a romokhoz. 
II Kilit püspök-az Aranybulla megfogalmazója- által 1232-ben alapított ciszterci monostor máig épen maradt román stílusú temploma messze földön nevezetes látogatási célpontként ismert. Torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika homlokzatán félköríves bélletes kapu látható. Hajdani pogány kultikus központ mellé épült.1241. április 11.-én IV. Béla Muhiból az erdő rengetegen keresztül menekült üldözői elől, s a Bél-kő alatti monostornál megütközött a patak völgyben felhatoló tatárokkal. 
Állítólag 7 millió köbméter hiányzik a hegyből.
Thurzó Ferenc, a szomszédos Lietava megözvegyült ura elnyerte Hricsó ugyancsak özvegy úrnőjének kegyét. Az idősebb várúrnő házasság helyet fiává fogadta Thurzót. A férfi ezt nem akarta tudomásul venni, tömlöcbe vetette jótevőjét. Másnap azt tette hírré, hogy az úrnőn dühöngő őrület lett úrrá, és gyógyulásáig zárt helyen kell őrizni. A nő tehetetlenségében megátkozta a várat, ettől kezdve szellemek lepték el, a várlakókon pedig a félelem lett úrrá. Egyszer egy szerzetes jelent meg a kapu előtt, és mindenki füle hallatára Thurzó fejére olvasta bűneit. Az igaz szavakért kidobták a várból. A szerzetes azonban nap, mint nap visszajárt, hogy elmondja az úr gaztettét. Ekkor a Csonttoronyba záratta, ahol éhen halt. Szörnyű éhhalála után a kapu előtti egyik szikla fenyegető baráttá alakult. Hiába zúzatta szét, másnap még fenyegetőbben állt ott. Végül az özvegy szabadon engedését rendelte el. Ezzel azonban már elkésett, a vár úrnője már nem élt. A falakról csodás a kilátás a Vág völgyére. A romokat ugyan már benőtték a bokrok, de kivehető a várudvar körül a lakótorony és a palota maradványa. 
Sztrecsénnyel szemben, a majdnem függőleges pengekeskeny gerincen állnak Óvár romjai. Egy csonka torony meredezik a szikla szélén, szédítő magasságban. Remegve közelítjük meg, kísérteties, mintha még most is zordon lavagok járnának erős falai között. Valamikor vámhely volt a szoros fölött. 
A romok közül gyönyörű kilátás nyílik a meredek hegyoldal alatt hömpölygő Vágra és kanyarulatára. A vihar ott jártunkkor éji sötétségbe borította a környéket, kísérteties hangokat hallatva. Talán Zsófia szólt hozzánk…
Az ország legöregebb erdei vasútja közlekedik Pálháza és Rostalló között a Zemplénben. 1888-ban építtette Károlyi gróf fűrészmalmától a kőkapui vadászkastélyáig. Fő feladata volt a kitermelt fát a fűrészmalomba szállítani. A vasúti pálya Kőkaputól végig lejtett, 21%-os lejtése van, lovakkal vontatták fel a kocsikat, lefelé pedig a rakomány és önsúly gravitációja volt a mozgató energia. Csupán fékezni kellett. Akkor lóüzemű görpályának nevezték. 1903-ban a kastély alatt alagutat építettek, ezzel Rostallóig vezették a vonalat a Kemence patak völgyében. A patakot felduzzasztva egy alig két méter mély 250 m hosszú pisztrángos tavat hoztak létre. A közelben található az ország egyetlen perlit bányája, a mai modern építészet egyik legfontosabb nyersanyaga. A perlit a vulkáni kőzet üveges, gyöngyszerű változata. Nagyjából 5 % vizet tartalmaz, ez teszi lehetővé, hogy hevítés során 10-20 szorosra duzzad térfogata. 
Krúdy és Mikszáth mesés bűbájos tündérvilágát idézi Lubló. Amikor majdnem három évszázadnyi időre lengyel fennhatóság alá kerültek a szepesi szász városok, innen kormányozták őket. Itt is az annyira a Felvidékre jellemzően orsószerűen szélesedik ki térré a főutca, amit a kéttornyú barokk templom díszít. Mellette áll a gimnázium, melynek leghíresebb diákja a Szindbádot megálmodó Krúdy volt. Kétszáz évvel korábban Rákóczi rejtőzködött falai között, amikor Bécsújhelyről menekült. Csoda-e ha a kisgyerek Krúdyt magával ragadták a hely romantikus emlékei?
A vár maradványai a 460 méter magas Várbérc déli oldalán
A hagyomány szerint a kikötőbe érkező hajók a sziget helyén mindig egy követ dobtak a vízbe, hogy a tenger isteneit kiengeszteljék. Hosszú idő alatt a sok kőből keletkezett a sziget.
Sousse-t a Sahel gyöngyének is nevezik. Nem véletlenül. Hihetetlen harmóniában van itt a múlt és a jelen. És a jövő. Amibe remélhetőleg a nyugati civilizáció nem tapos bele otrombán. Próbálkozások voltak. Próbálják ráerőltetni egy ősi kultúrára, vallásra a kereszténységet. Karácsonyi díszbe öltözetet pálmafák, Santa Claus tevén. 
Észak-Afrika egyik legősibb városa, főniciai tengerészek alapították az ie.-i 9. században. Hannibál itt készült fel Scipio ellen. A történelem folyamán folyamatosan a viszályzónák központja volt, többször földig rombolták, de mindig ujjá tudott épülni. A vallási nézetek is sokszor váltották egymást
A hitetlenek az előudvarba még beléphettek, de onnan tovább egy lépést sem tehettek.
A mecsettel szemben van a ribat. Ez egy vallásos funkciójú, kardforgató férfiak őrhelyeként szolgáló erőd volt. A hit harcosai éltek itt, szigorú katonai fegyelemben innen vezették hitbéli harcaikat, akár Marokkóig. A ribat zarándokhely is volt, s falai befogadták a szenvedő és oltalmat kereső menekülteket. Csak ebben az esetben léphette át nő a küszöbét. Lényegében a keresztény kolostorok szerepével azonosítható. A tornyából kémlelték a tengerpartot, mikor jelenik meg az ellenség. Ezek a ribatok jelző kapcsolatban álltak egymással. Az őrtoronyból a panoráma lenyűgöző, de szemünket mégis a tiltott világ érdekelte, beláthattunk a
A medina fölé magasodik a kasbah, ami a várost védő erőd volt. A város híres mozaikjáról, aminek egyik leghíresebb felirata: „ His inclusus vitam perdit” Aki itt reked, életét veszti. 
A város igazi ezeregyéjszakai varázsát adja a piac. Elképesztően nagy a nyüzsgés, Ez valójában zsibvásár, állat és zöldségpiac is egyben. A hangzavar óriási, nagyban megy az alku, ami nekünk nagyon idegen, de muszáj részt venni benne. Az árusok sértésnek veszik, ha nem állunk alkuba velük. 
A Mátra alján fekszik a falu. Története szinte eseménytelen, nem maradtak fel legendák 1950-ig. Említésre méltó látnivalója sem igazán akad, azon kívül, hogy kellemes túrákat, vadászatokat lehet tenni a Mátra erdeiben, útba ejtve akár a csevicét. Neve 1950-ben került a köztudatba, amikor törvényi felhatalmazás nélkül az AVO kényszermunkatábort létesített itt. A politikai foglyokat nem állították bíróság elé, nem ítélték el.A rabok a közeli andezit bányában dolgoztak. A tábor 1953-ig állt fenn, létezéséről a falu lakosai sem igazán tudtak. Október 23.-án voltunk ott. Hideg, csípős napon. A bejáratnál egy őrtorony mása fogad, egy emlékmű, az itt raboskodók neveivel. Egy barakk is látogatható, ahol auswitzi, terrorházai halálszag fogad. Biztos nem véletlenül ezt a porfészket választották erre a bűnös célra. A sok azonos madárnevű közé, akiket a név kötelez, kivájni ártatlan embertársak szemét....
Tragikus szerelem kötődik Csobánchoz is. A vár urának lányát Gyulafy Rózsát kedvese, Szentgyörgyi László magára hagyta, amikor a törökök elleni hadba vonult. A magánytól búsuló lánynak azt a hírt hozták, hogy szerelme hősi halált halt, végakarat pedig az volt, hogy Rózsa menjen feleségül legjobb barátjához, Varjas Andráshoz. András korábban hiába próbálta megkörnyékezni Rózsát. A László halálhírét hozó levél Varjas koholmánya. Siratja nagyon Rózsa halott szerelmét. László azonban otthagyta a budai győzelmi lakomát is, hogy az imádott lányhoz siessen, mert már rég látta. Mire Csobánc alá ért, a lélekharang szólt. Rózsa nem tudta elviselni a halálhírt, megbetegedett, és belehalt bánatába. László hiába hajszolta lovát.
Az Arany Utcácska apró kis házaival, kis ajtókkal és kis ablakokkal, mintha a törpék világába vitt volna. A régi hangulatos utcából ma már üzleti fogást csináltak. Az utcára belépésért is fizetni kell, minden házban kis szuvenír üzletek rontják a hangulatot. Így nem lehet átérezni az utca régi világát. Szinte lehetetlen feladat volt úgy fotózni, hogy ne pózoló idegeneket örökítsünk meg. Ahogy most végignéztem a képeket, egy kínai szerelmespár útját is papparazzi módon végig kísértük. Több képen feltűnnek. Ugyan mi is hány fotón szerepelhetünk a világban? 
Zólyom ma már, finoman szólva sem tartozik a festői középkori városok közé. Központi tere ugyan megőrizte középkori szerkezetének előzményét, de egyetlen megtekintésre érdemes látnivalója a vár. Ezt a csipkés mesevárat a legenda szerint Nagy Lajos király építtette, egy eső után megjelenő szivárvány helyére, ami a dombon ívelt át. Amikor a király a lengyeleknek bemutatta lányát, Máriát, akit királynénak szánt, jegyesével Luxemburgi Zsigmonddal egy galamb is beröppent az ablakon, s Lajos kisebbik lányának, Hedvignek a vállára szállt. A kislány megsimogatta a galambot, aki szelíden hagyta magát babusgatni. A lengyelek megbűvölve nézték, és elhatározták, Hedvig lesz a királynéjuk és nem Mária.
A török időkben a zólyomi basa egy dajkát fogadott gyermeke mellé. Az asszony nagyon megszerette a csöppséget, aki nagyon emlékeztette a sajátjára, aki éppen ilyen korú volt, amikor a törökök elrabolták. Amint egyszer altatódalt énekelt, a basa meghallotta, és eszébe jutott gyerekkori emléke, ugyanezt a dalt énekelték az ő bölcsője fölött is. Kiderült, hogy a dajka a basa édesanyja. Az egykori elrabolt gyermek, a törökké lett nagyúr lelkiismerete megszólalt. Magába szállt, lemondott vagyonáról, otthagyta a török hitet, és ismét kereszténnyé lett. Persze ez csak legenda. Hiszen Zólyom sosem volt török kézen.
Sidi bu Said egy régi marabu falu. Egy 130 méter magas dombon. Igen régi település, már a punok is őrhelyként tartották nyilván. Az arab hódítást követően a spanyolok építettek a domb tetején erődöt, akiket a törökök űztek ki innen. Maga a névadás számunkra érdekes, de az araboknál mindennapi Egy szentéletű ember Said fiáról nevezték el. Az araboknál az a szokás, hogy a férfiak az elsőszülött fiuk nevét veszi fel. Ez az Abu Said Al Baji egyébként egy szentnek tartott misztikus ember volt, aki mekkai zarándoklatáról visszatérve 20 éven asztetikus életet folytatott, és hirdette tanait. Az itt lakók körében még mindig nagy a misztériuma, évente leróják kegyeletüket marabuja előtt, ami a kupolás síremléke. A városka ma már kiemelt üdülő és művész központ. 
Feledhetetlen báját és varázsát talán vakítóan minden évben frissen hófehérre meszelt házaitól kapta, ajtajai, kapui hihetetlen azúrkékre vannak festve. Ezek a szépen megművelt ablak és ajtórácsok rendkívüli harmóniában állnak, felidézve a régi andalúz érzést. A falu több festőt is megihlett. Itt alkotott az első világháború kirobbanása előtt a két híres német expresszionista festő August Macke és Paul Klee is. A karácsonyi verőfényben csodás a hangulata és az illatok kavalkádja, amit a rengeteg virág, a hihetetlen csodás tengerkék ég és sós tengeri szellő ad. Mi sem tudjuk kivonni magunkat a különleges varázslat alól főleg a domb tetejéről, ahonnan páratlan tengeri panoráma tárul elénk. 
Fölfelé menet bekukucskálunk a jellegzetes szögekkel mintázott kapuk mögé. Egy-egy leányzó szégyenlősen takarja el mosolygó arcát. Bámészkodunk a lépcsőzetes főutca mindkét oldalán húzódó bazársorban, ahol a keleti kincsek egyik ámulatból a másikba varázsolnak. Szőnyegek, csengő rézedények, olajfafaragások csábítanak. 
Lépten-nyomon hasas fehér-kék madárkalitkába botlunk, amit művészien fonnak fából és drótból. A domb tetején egy öreg muzulmán temetőre bukkanunk, mellette egy ódon világítótorony. Az itt lévő kávéházban leülve rácsodálkozva gyönyörködünk a páratlan körpanorámában. Rácsodálkozunk még valamire. Hogy mint nőt nem néznek semmibe. Én próbáltam a kihagyhatatlan arab kávét és mentateát megrendelni, de inkább a gyerekkel állt szóba a pincér, mégha csak palánta is, de férfi.
Sousse közelében találhatjuk Port el Kantaoui kikötőjét. Gyalog közelítettük meg, hiszen csak 9 kilométerre volt a szállodánktól, nagyrészt a fövenyes tengerparton. Óriási kaktuszok mellett értük el ezt a nemrég épített kikötő üdülővároskát. Ezt a modern komplexumot az 1970-es években építették, főleg a közel-keleti olajmágnások befektetéseként. Az üdülőket, szállodákat egységes mór stílusban építették fel. Mindenhol virággal beültetett erkélyek, és parkok teszik színpompásabbá a környéket.
Kikötőjében a világ minden tájáról érkező hatalmas és elegáns jachtok horgonyoztak. Egyet ki is próbáltunk, az aquascop üveg alján keresztül felfedezve csodálhattuk meg a hihetetlen színes tengeri élővilágot. A macskaköves parton sirályok társaságában elengedhetetlen volt a kávé. Annak az arab módozata. Hihetetlennek tűnt decemberben a pálmafák alatt, olívaligetek mellet kortyolni a feketét. Talán a fekete leves kifejezés jutott eszembe a legrégibb és leghíresebb kávékészítési módszerről, amikor a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. 
A hosszú nyelű sárgaréz edényben a cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, s kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik. Az arabok órákat képesek egy-egy csésze kávé vagy mentatea fölött a menta levelet rágcsálva, esetleg vízipipázva is eltölteni. Az a nyugalom, ami hiányzik a mi életünkből, ránk is kedvezően hatott. 
Sokszor több órás sétánkról visszatérve is ugyanazokat az arcokat láttuk a teraszokon. Ezeknek a kávéházaknak a hangulatát igazán át lehet élni. Amit soha nem felejthető. Menta és a pörkölt kávé illatat együtt ezeket az érzéseket hozzák vissza.
A lovagkorban Sirok várának rettegett ura Bonyódi Demeter volt, akinek Géza nevű fia beleszeretett egyik jobbágyuk, Kövesdi Gábor lányába, Katinkába. A szerelmesek titokban találkoztak, ám Gézának el kellett mennie egy évre Lajos király udvarába, hogy megtanulja a lovagi szolgálatot. A lánynak esküvel ígérte, hogy amikor visszatér, oltár elé vezeti. A lánytól tizenkét postagalambot kért, hogy minden hónapban üzenni tudjon neki. A tizenkét galamb azonban nem érkezett a lányhoz. Bonyódi Demeter éppen urak társaságában vadászott, és fogadásból. Sirok ura sólymával elfogatta. 
Megtalálta szárnya alatt az üzenetet, amiben fia azt írta Katinkának, hogy elveszi feleségül, amihez már a király is hozzájárult, feltéve, ha az apja sem ellenzi. Demeter úr ezen annyira felbőszült, hogy otthagyta a vadásztársaságot, és egyenesen Katinkáékhoz vágtatott, akit halálosan megfenyegetett. A lány rémülten ájult el, hetekig nyomta a betegágyat. Lábadozott már, amikor betoppant Géza, aki megdöbbenve hallgatta a történteket, s újra megesküdött, hogy élete árán is feleségül veszi. Géza otthon csak anyját találta, aki tudott róluk és támogatta is szerelmüket. Amikor Géza apjával szemben állva közölte házassági szándékát, Bonyódi Demeter dühében lóra pattanva elvágtatott. Viharba került, egy villám megölte szolgáját, megbokrosodott lova pedig ledobta magáról. Lába beleakadt a kengyelbe, eszméletét vesztette. Saját ágyában tért magához. Akkor tudta meg, hogy lovát, életét kockáztatva, Kövesdiné, Katinka anyja fékezte meg. A büszke, kemény Bonyódi Demeter szívét, és nem állt többé a szerelmesek közé, áldását adta a fiatalokra.
Az ókori Ruspina volt Cézár afrikai hadjáratának központja. Nevét a kora keresztény kolostorról monasteriumról kapta. A Földközi tenger partjának mentén lenyűgöző látvány a 8. században épített ribat, az egyik legrégibb iszlám építmény. Ez az iszlám erődtemplom a keresztes hadak, a hitetlenek támadásától védte a partvidéket. Ma több ókori film díszletéül szolgál, paradox módon 
Itt forgatták Zeffirelli Jézus élete filmjét. Roman Polanski a Kalózok-at rendezte az ódon falak között.
A régi imateremben egy 927-ben Cardobaban készült arab csillagvizsgáló készüléket láthattunk. Éles kontraszt volt a fejünk fölött elhúzó repülők látványa. Ég és föld között több mint ezer év. A város közepén áll a kék kerámiával és carrarai márvánnyal díszített Bourghiba mauzóleum. Imatermébe akár 1000 ember is elfér, tetőzetét 86 márványoszlop tartja. 
Pálmák szegélyezik. Érdekes élmény volt, hogy itthon hull a hó, mi a késő tavaszi napfényben sütkérezünk. Itthon szól a mennyből az angyal, ott müezzin hív imára. Fenyő helyett a pálmák hajladoznak. Szebb így a karácsony… 
Talán az egyik olyan túrám lesz ez, amire nem szívesen emlékszem majd. Jobban szeretném, ha ezt a tavat csak képen láttam volna. Kérdezte, hová szeretnék menni? Számtalan ajánlatom volt. Egyik se volt megfelelő. Oda mentünk, ahová ő akart. Minek is kérdezte meg akkor? Ennyi erővel tehettünk volna egy kört is a parkban a szökőkút körül. Úgy éreztem, legszívesebben belelökött volna a tóba, beledobott volna a kövek helyett. Vagy a másikba, a kidőlt fáról. Egész túra közben szavakkal bántott, sértegetett. De mégis visszafogtam magam, küzdve az indulatommal, uralmat űztem a friss sebre, amit okozott azzal is, hogy "leprás"nak néz. Csak tudnám, akkor miért engem hívott el, ha ennyire utálkozott velem? Mi volt a célja ezzel a kirándulással? Vittem pezsgőt szülinapi koccintásra. Köszönet helyett csak sértegetett, testembe engedtem szememből a sót, és kiszáradt a lelkem, mint az a tóba dőlt gyökértelen fa. A csend még nehezebbé tette a fájdalmat. Beledobtuk a pezsgős üveget a tóba. Hogy mit írtam volna az utókornak a palackpostában? S.O.S. 
A város ezen része volt Berlin magja. Itt született a város. 1264-től említik, mint két kis kereskedőváros, Berlin és Cölln. A két várost a Spree folyó választotta el, ahol szatócsok, kereskedők, halászok laktak itt. Ebben a negyedben hódított Casanova, megszállt itt Ibsen. De lakott itt Mendelssohn, Heine, Nagel. Húú…kik koptatták itt a macskaköveket. A világháború szinte teljesen földig rombolta ezt a városnegyedet. A nyolcvanas évekig csak a romok éktelenkedtek itt. A város fennállásának 750. évfordulójára szinte az összes házat felújították, az eredeti városképet újra felépítették. Néhány középkori épületet máshonnan idehoztak, és itt építették fel újra. Szinte, mint egy kis skanzen. Érezni a múltat, de mégis a jövő tárul elénk, annak ellenére, hogy a város legrégibb épületet is itt áll. Sajnos a 20. század vasbeton építészete rontja az összképet, a foghíjakat így építették be. A negyed utcáiról kitiltották a forgalmat, csak gyalogosan lehet közlekedni. Az NDK időkben ez volt a város legelőkelőbb része, politikusok lakták. Ez volt az egyetlen hely, ahová a nyugati városrész lakói is betehették lábukat.
A Nikolai Kirche a legősibb épület. 1230 körül építették, azóta többször át, és újjá. Az egykori ősi templomnak mára csak az alapja maradt meg. A város épületeire oly jellemző klinkertéglából állnak a falai. A világháborúban a földdel került egyenlőve, és csak 1987-ben újították fel. A bejáratnál egy földbeágyazott fémmedál látható, amely a város első pecsétje. A városrész igazi hangulatát adják az éjszakai élethez az egymást érő sörözők, éttermek. Kihagyhatatlan a berlini wurst és a sörök kóstolása. Berlin belopta magát a szívembe. Nem a legszebb város, amiben jártam, mégis visszavágytam, visszamentem, és nem bántam meg. És újra visszavágyom, érdekes, hogy nem volt honvágyam. Élhető, élni vágyó városommá vált, ahol kicsit otthon éreztem magam. 